Evangélium 2018. május 14. – Hétfő

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai
megjegyezték: “Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most
elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is
kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt:
“Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött -, amikor szétszéledtek,
ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül,
mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet
találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én
legyőztem a világot.”
Jn 16,29-33
Elmélkedés:
Jézus búcsúbeszédét hallgatva az utolsó vacsorán, végre a tanítványok
is megszólalnak és hitvallást tesznek arról, hogy Jézus valóban az
Atyától jött. A hit útján haladó ember számára mindig annak elfogadása
jelenti a fordulatot, hogy Jézus a mennyei Atya Fia, az ő küldötte.
Amíg nem jutunk el ennek felismerésére, addig Jézusban csak egy embert
látunk és értetlenül fogjuk hallgatni tanítását és szemlélni
cselekedeteit. De attól a pillanattól kezdve, hogy meglátjuk benne
Isten Fiát, azaz azt, hogy nem csak valóságos ember, hanem valóságos
Isten is, a hit által megvilágosodik számunkra, hogy tanítása az örök
életre vezető igazság, cselekedetei pedig annak megnyilvánulásai, hogy
az irgalmas Isten jelen van a világban.
Jézus ismét prófétai szavakat használ, amikor arról beszél, hogy
szenvedése és halála láttán övéi szétszélednek, illetve elhagyják, de
ez a kijelentés nem csak egykori tanítványaira vonatkozik, hanem az
Egyház életére is. Mégis nagy lelki nyugalommal beszél arról, hogy
sosem marad egyedül, mert az Atya mindvégig vele van. Vele van még
akkor is, amikor elszenvedi a halált. Ez az óra alkalom Jézusnak arra,
hogy kifejezze és megerősítse az Atya iránti bizalmát és
engedelmességét. Emberi szemmel nézve szerencsétlenségnek és a rossz
győzelmének minősítenénk halálát, de mivel önként vállalta a szenvedést
és a halált az Atya iránti engedelmességből, ezért értékessé válik az
Atya szemében. Az Úr győzelme a halál felett előre hirdeti a mi
feltámadásunkat is.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Teremtő Istenünk, te úgy rendezel mindent, hogy aki felfuvalkodhatna a
neki juttatott ajándék miatt, az alázkodjék meg hiányai miatt. Egyszer
kegyelmeddel fölemelsz valakit, más dologban meg megalázod. Uram, add,
hogy jól gazdálkodjunk sokféle kegyelmeddel, legyünk meggyőződve arról,
hogy a nekünk juttatott adományok voltaképp másokéi, mivel az ő javukra
adattak. Add, hogy a szeretet által kölcsönösen szolgáljuk egymást.
Ennek során megértjük, hogy mások adományai egyben a mieink is, és
saját adottságainkat is úgy ajánljuk fel másoknak, mintha valamennyi az
övék volna.
Nagy Szent Gergely

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180514.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/