Evangélium 2018. április 15. – Húsvét 3. vasárnapja

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az
úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a
kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük
(Jézus), és köszöntötte őket: “Békesség nektek!” Ijedtükben és
félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk:
“Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg
kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a
szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután
megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek
hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: “Van itt valami
ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük
láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: “Ezeket mondtam nektek,
amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam
Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor
megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta:
“Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell
támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni
Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
Lk 24,35-48
Elmélkedés:
A találkozás öröme
A húsvéti örömhír szerint a feltámadt Krisztussal először azok az
asszonyok találkozhattak, akik hajnalban a sírhoz mennek. Ezt követően
estefelé megjelenik az Úr annak a két tanítványnak, akik Jeruzsálemből
Emmausz felé tartanak. Amikor ők felismerik az Urat a kenyértörés
pillanatában, azonnal visszaindulnak Jeruzsálembe, hogy az apostoloknak
beszámoljanak találkozásukról, élményükről. Ezt a jelenetet folytatja a
mai vasárnap evangéliuma, amelyben a feltámadt Krisztus áll előttünk,
aki megmutatja magát, megdicsőült testét az apostoloknak.
A találkozás, a megjelenés alkalmával az apostolok számára világossá
válik, hogy valóban az Úr támadt fel, őt láthatják megdicsőült testi
alakban. Az Úr testén láthatják azokat a sebhelyeket, amelyek a
keresztre feszítéskor keletkeztek, a szegek nyomát a kezein és a
lábain, valamint a lándzsa okozta sebet az oldalán. Láthatják, akár meg
is érinthetik ezeket a sebeket, amelyek annak bizonyítékai, hogy a
keresztre feszített Jézus áll most előttük. Jézus feltámadt és
dicsőséges teste azonban különbözik is földi, emberi testétől, hiszen
már nem vonatkoznak rá a fizikai törvények, képes ott is megjelenni,
ahol az ajtó zárva van, semmi nem jelent számára akadályt.
A földi és a megdicsőült test különbözőségéből az következik, hogy
Jézus nem a földi életre támadt fel, azaz nem földi élete hosszabbodott
meg, amelyet egyértelműen kiolvashatunk az evangéliumi beszámolókból, s
amelyet megerősít az apostolok tanúságtétele is. Működése során Jézus
három alkalommal támasztott fel halottat, tehát nagyon ritkák ezek a
csodák. Feltámasztotta a zsinagógai elöljáró, Jairus leányát, aki
tizenkét éves volt. Feltámasztotta annak az özvegyasszonynak a fiát,
aki Naim városában élt és öregségének egyetlen támogatóját veszítette
el. És nem sokkal jeruzsálemi bevonulása előtt feltámasztotta barátját,
Lázárt, aki Betániában élt testvéreivel, Máriával és Mártával. Őt négy
nappal a halála után hívta vissza az életre. Mindhárom esetben a
feltámasztott személyek visszatértek a földi életbe, az Úr mintegy
meghosszabbította életüket, de később természetesen mindhárman
meghaltak. Jézus feltámadása esetében nem erről van szó, még akkor sem,
ha feltámadását követően még negyven napig láthatták őt, hiszen ebben a
mennybemeneteléig tartó negyven napban nem úgy élt, mint korábban.
Jézus az örök életre támadt fel, a feltámadásban megdicsőült testet
kapott és ezt mutatta meg néhány alkalommal a benne hívőknek. E
jelenések azonban megszűnnek azzal, hogy az Úr a mennybe emelkedik,
elfoglalja helyét Isten örök dicsőségében.
A húsvéti időszakban többször is megemlítjük, hogy az apostolok is
lassanként haladnak a hit útján, és a Feltámadottal való találkozások
folyamatosan erősítik hitüket. Az emmauszi tanítványoknak több órás út,
több órás magyarázat kell ahhoz, hogy csalódottságukból és
reménytelenségükből eljussanak a megértésre és a felismerésre. Tamás
apostolnak egy hét gondolkodás és várakozás kellett ahhoz, hogy ő is
láthassa az Urat, és sebhelyeit megérintve Urának és Istenének nevezze
őt. Az apostoloknak, akikről a mai evangéliumban olvasunk, szintén
időre volt szükségük ahhoz, hogy félelmük megszűnjön és felébredjen
bennük a találkozás öröme. Csak miután hallják az Úr szavát, miután
láthatják sebeit és a szemük láttára eszik, jutnak el erre az örömre.
Legyen meg bennünk is ez az öröm, valahányszor találkozhatunk Jézussal!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus! Te légy az utunk, aki elvezetsz minket az Atyához! Te
vezess minket a szegények és nélkülözők felé, hogy szereteted
képviselői legyünk köztük. Te adj nekünk erőt hitünk megéléséhez,
megőrzéséhez, megvallásához és átadásához! Adj nekünk lelkesedést,
amikor rólad teszünk tanúságot a világban! Alázattal, engedelmességgel
és hűséggel akarunk téged követni, aki az örök életre vezető út vagy
számunkra és minden ember számára.

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180415.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/