Evangélium 2018. április 13. – Péntek

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis
Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a
csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy
hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók
ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön
feléje, így szólt Fülöphöz: “Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit
enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta,
hogy mit fog tenni. “Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy
mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány,
András, Simon Péter testvére megszólalt: “Van itt egy fiú, akinél öt
kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?” Jézus meghagyta:
“Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek
hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig
vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett
embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor
pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: “Szedjétek össze a maradékot,
hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat
töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik
ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus
végbevitt, így beszéltek: “Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.”
Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni,
hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen
egyedül.
Jn 6,1-15
Elmélkedés:
A csodálatos kenyérszaporításkor Jézus kenyeret és halat ad az
embereknek a Tibériás-tónál, ezt az esetet idézi fel a mai evangélium.
Feltámadása után ugyanezen a helyen történik a csodálatos halfogás (vö.
Jn 21,1-14) eseménye is. Amikor az apostolok kiérnek a partra
bárkájukkal, Jézus hallal és kenyérrel fogadja őket. A két csoda
leírásában több közös elemet találunk. Mindkettőben szerepel az isteni
cselekedet, amely pótolja a hiányt. Jézus megadja azt, amire az adott
helyzetben szükség van. Az emberi közreműködés is ilyen közös elem,
hiszen a fiú által hozott öt kenyeret és két halat sokasítja meg Jézus,
illetve a másik történetben az apostolok nem maradnak tétlenek, ki kell
vetniük a hálót a vízbe, ahogyan azt Jézus parancsolja. Az embernek
tehát valamit tennie kell, hogy Isten csodás módon segítsen.
Mit kér tőlünk Jézus napjainkban? Vessük ki mi is a hálót, az
igehirdetés és a tanúságtétel hálóját, hogy a feltámadás örömhíre
eljusson mindenkihez! Ahogyan egykor az apostolok egész éjszaka hiába
fáradoztak és nem fogtak semmit, de az Úr mégis eredményessé tette
munkájukat, ugyanígy az emberhalászat munkája eredménytelen lenne az ő
jelenléte és segítsége nélkül.
Az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben Jézus az ő testét
adja nekünk lelki táplálékul. Elfogadom-e hittel, hogy a
szentáldozásban Krisztus szent testét veszem magamhoz? Szükségem van-e
minden nap az élő kenyérre?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Édes Jézusom, eléd borulok, abban a biztos tudatban, hogy te megteheted
azt is, amit én még csak el sem tudok képzelni. Ott akarlak szolgálni,
ahol te akarod, bármi áron, bármi áldozat árán. Én magamtól semmit sem
tudok tenni: nem tudok megalázkodni, de mondom neked és határozottan
mondom: meg akarok alázkodni, szeretni akarom a megalázkodást, hogy
testvéreim ne vegyenek sokba. Csukott szemmel és bizonyos örömmel vetem
magam a megvetés, a szenvedés és elutasítás azon áradatába, ahová a te
akaratod helyez. A szívembe hasít az ellenérzés, míg ezt mondom, de
mégis megígérem neked: akarok szenvedni, akarok érted megvetett lenni!
Szent XXIII. János pápa

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180413.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/