Evangélium 2018. április 11. – Szerda

Abban az időben így tanított Jézus: “Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje
a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem
esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem
hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba
jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot,
mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli
a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra
kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra
megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”
Jn 3,16-21
Elmélkedés:
Isten szeretetének lényegét foglalja össze a mai evangélium
kijelentése: “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta
oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn
3,16).
Isten irántunk való szeretete a megváltás egyetlen forrása. A megváltás
művében minden értünk emberekért, a mi üdvösségünkért történt. Erről a
szeretetről tanított Jézus, ezt tanúsította halálával, és ezzel az
irgalmas szeretettel találkozunk majd reményünk szerint halálunk és
feltámadásunk után a végső ítéletkor.
A megváltás az isteni szeretet csodája, amellyel a mennyei Atya
egyszülött Fiát adta a világnak, aki a kereszten feláldozta életét
minden ember megváltása érdekében. Jézus önfeláldozása az Atyának új
életet hoz számára a feltámadásban, amely az Atya cselekedete. Aki hisz
Krisztus feltámadásában és kész arra, hogy felajánlja életét Istennek,
az számíthat az örök életre. A húsvéti eseményt szemlélve megértjük,
hogy minden értünk történt egykor. Jézus értünk szenvedett és értünk
halt meg, hogy megváltson minket bűneinktől. A mi üdvösségünkért támadt
fel a halálból, pontosabban támasztotta fel őt az Atya, hogy a Jézusban
való hit által elnyerjük az örök boldogságot. A hit nem kényszer
egyetlen ember számára sem, amit kötelezően választanunk kellene, hanem
Isten ajándéka, amelyet elfogadva teljes és boldog lesz az életünk.
Elfogadom-e, hogy Isten teljessé és boldoggá tegye életemet?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Atyám, rád hagyatkozom: tedd velem azt, ami neked tetszik. Bármit
teszel is velem, megköszönöm. Kész vagyok mindenre, elfogadok mindent,
csak akaratod teljesedjék bennem és minden teremtményedben. Semmi mást
nem óhajtok, Istenem! A szeretet sürget, hogy egészen neked adjam
magamat, hogy fenntartás nélkül kezedbe helyezzem életemet – határtalan
bizalommal, mert te vagy az én Atyám.
Boldog Charles De Foucauld

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180411.mp3
_______________________________________________