Evangélium 2018. március 11. – Nagyböjt 4. vasárnapja

 

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: “Ahogy Mózes fölemelte a
kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz
benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a
világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már
ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet
ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a
sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert
mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a
világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az
igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki
tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Jn 3,14-21
Elmélkedés:
Isten irgalmas
Az emberi bűn mélységes titkára mutat rá Jézus kijelentése, amelyet ma,
nagyböjt 4. vasárnapján olvasunk az evangéliumban: “A világosság a
világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a
világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.” A bűn azt jelenti, hogy
Isten világossága helyett a bűn sötétségét választjuk. Ebből persze
könnyen felismerhetjük azt is, hogy a bűntől való szabadulás pedig azt
jelenti, hogy Isten kivezet minket bűneink sötétségéből és újra ránk
sugározza irgalmának és szeretetének fényét.
A bűnbánattal és annak gyakorlati megnyilvánulásával, a szentgyónással
kapcsolatban érdemes tisztáznunk, hogy mi történik valójában. Abból
kell kiindulnunk, hogy a szentgyónás arra szolgál, hogy Istentől
bocsánatot kérjünk. Elismerjük, hogy ő a szent Isten, mi pedig a bűnös
emberek. Elismerjük, hogy az ő teremtményei vagyunk, tehát nem vagyunk
függetlenek tőle. Elismerjük továbbá, hogy azt kéri tőlünk, hogy
parancsai szerint éljünk, de amikor megszegjük törvényeit, akkor
szembefordulunk jóságával, megtagadjuk szeretetét, mintha nem volna
arra többé szükségünk. Ha csak ennyi volna bocsánatkérésünk hátterében,
akkor túlzottan leszűkítenénk annak hatását, hiszen minden fakadhatna
egyszerűen csupán abból a félelmünkből, hogy bűneink miatt büntetésre
számíthatunk az igazságos Istentől, de éppen ezt szeretnénk elkerülni
bocsánatkérésünkkel. Mindehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy bűneink
megbánásával és megvallásával együtt kifejezzük hálánkat azért, hogy
Isten végtelenül irgalmas, kész megbocsátani minden eltévelyedésünket.
Bármilyen távolra is kerülünk tehát tőle, ő mindig utánunk siet, mert
emlékeztetni akar minket szeretetére és irgalmára. Amikor felébred
bennünk a bánat érzése, akkor eszünkbe jut az irgalmas Isten, belátjuk,
hogy megsértettük őt és annak reményében indulunk vissza hozzá, hogy ő
nem fog minket elutasítani, nem fog minket megbüntetni, hanem
visszafogad a vele való szeretetközösségbe.
A szentgyónással és a bűnbocsánattal kapcsolatban helytelennek tartom
azt a szóhasználatot, hogy Isten eddig bűnösként tekintett ránk, de
mostantól ismét úgy tekint ránk, mint szeretett gyermekeire. Valójában
ő akkor is szeretett gyermekének tartott minket, amikor mi a bűneink
miatt éppen távol voltunk tőle és nem láttuk az Atya arcát. Az ő
véleménye tehát nem változott meg, bűneink ellenére sem feledkezik meg
rólunk. A fordulatot nem az ő véleményének, rólunk alkotott képének
megváltozásában kell látnunk, hiszen erről nincs is szó, hanem abban,
hogy a mi véleményünk változik meg róla. Eddig elfordultunk tőle, mert
nem vettük észre felénk sugárzó szeretetét, de mostantól ismét
felismerjük azt és belátjuk, hogy szeretete nélkül nem élhetünk, nem
találjuk meg a boldogságot.
Ahhoz, hogy valakit helyes szándék indítson bűneinek megbánására, azaz
ne csupán félelemből, hanem Isten iránti szeretetből tegye ezt,
feltétlenül szükséges, hogy helyes képünk legyen Istenről. Ha egy
kegyetlenül büntető bírót vagy egy bosszúálló személyt látunk benne,
akkor nagyon helytelen az elképzelésünk róla. Ki merne egy ilyen Isten
elé állni bűneivel? Szerencsére Isten nem ilyen. Ő nem a bosszút és
vétkeink könyörtelen megtorlását forgatja a fejében, hanem irgalmas
szívvel közeledik hozzánk. A nagyböjti időszak lehetőség számunkra,
hogy csendesen szemléljük az irgalmas Isten arcát.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus, tisztíts meg bűneimtől, amivel elcsúfítottam istengyermeki
arcomat! Segíts felismerni és őszintén megbánni bűneimet, hogy a
szentgyónás által újra tiszta arccal, szívvel és lélekkel tudjak eléd
állni! Hiszem, hogy te vagy a világ Ura, akinek hatalma van ítélkezni
mindenki felett. Hiszem, hogy te vagy lelkem gyógyítója. Kérlek, légy
irgalmas hozzám, és add meg a bűnbocsánat tiszta örömét!

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:

_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/