Evangélium 2018. február 13. – Kedd

 

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon.
Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a
bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: “Vigyázzatok! Óvakodjatok a
farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek,
hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: “Mit
tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem
fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem
láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor
öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot
szedtetek össze?” Azt válaszolták: “Tizenkettőt.” “És amikor hetet
törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek
össze?” Azt felelték: “Hetet.” Erre újra megjegyezte: “Hogyan lehet,
hogy még mindig nem értitek?”
Mk 8,14-21
Elmélkedés:
A tegnapi evangéliumban arról olvastunk, hogy Jézus visszautasította az
égi jelet követelő farizeusokat, ma pedig arról, hogy a tanítványok
látják ugyan a Mesterük által véghezvitt jeleket, de nem értik azokat.
A farizeusok ebben az esetben kortársaikat, egy hitetlen nemzedéket
jelképeznek, akik várják ugyan a Messiást, de nem ismerik fel őt
eljövetelekor. Ugyanakkor a tanítványok sincsenek könnyű helyzetben, az
értetlenség őket is megkísérti. Jézus feddése, számonkérése jogos. Ha
korábban a tanítványok két alkalommal is megtapasztalták a kenyerek
megszaporítását, miért jelenthet most gondot számukra az a tény, hogy
csupán egy kenyerük van? Ha előzőleg láthatták, hogy az isteni
gondviselés képes segíteni bármilyen szükséghelyzetben, akkor most
miért tölti el őket az aggodalom?
Jézus számszerűen felidézi, hogy az első kenyérszaporítás alkalmával
mindössze öt kenyér volt, de ötezren jóllaktak, a másodiknál pedig a
hét kenyér volt elég négyezer embernek. E számokra a tanítványok is
pontosan emlékeztek, de a csoda lényegét mégsem értették meg. Jézus nem
emberi hatalommal cselekszik, hanem isteni erejének birtokában tud
csodákat tenni. Ezt kellene megértenie minden tanítványának, nekem is.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy
minden nap irgalmas karjaidba veszel minket. És ha eljön a végső
“átmenet” pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva
azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled
találkozunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön
megismerhettünk. És újra találkozunk mindazokkal, akik előttünk
távoztak el a hit és a remény jelében.
Szent II. János Pál pápa

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:

_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/