Evangélium 2018. február 12. – Hétfő

 

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele.
Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből
felsóhajtott, és így szólt: “Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony
mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta
őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
Mk 8,11-13
Elmélkedés:
A mai rövid evangéliumi szakasz azzal kezdődik, hogy farizeusok jönnek
Jézushoz. Jövetelük egyáltalán nem jószándékból fakad, hanem vallási
kérdésekben akarnak vitatkozni Jézussal, további jelet kértek tőle.
Vélhetően olyan jelről van szó, amellyel Jézus egyértelműen bizonyítja,
hogy ő a Messiás. A farizeusoknak minden bizonnyal tudomásuk volt a
kenyérszaporítás csodájáról. Ennek azért van jelentősége, mert a
korabeli gondolkodás szerint a világba érkező Messiás úgy fog kenyeret
adni a népnek, ahogyan az ószövetségi időben Isten manna kenyérrel
táplálta a pusztában vándorló népet. De a farizeusok mégsem elégedettek
ezzel a jellel, a kenyérszaporítással, hanem újabb jelet, bizonyítékot
kérnek Jézustól, aki viszont nem teljesíti kérésüket. Csodás módon
segített a szükséghelyzetben lévő embereken, de nem tesz csodát azért,
hogy bárki számára is bizonyítsa isteni hatalmát.
A jelenet egy érdekes kifejezése megvilágítja Jézus érzületét: a
farizeusok kérése hallatán “lelke mélyéből felsóhajtott.” Megérintette
őt ezeknek az embereknek a hitetlensége. Megrendülten hallgatja a
kérést, lelke legmélyén érzi, hogy nem szabad azt teljesíteni, mert
szinte olyan ez a kérés, mint amikor megkísértése alkalmával a sátán
kéri őt a pusztában, hogy a köveket változtassa kenyérré.
A jelenet figyelmeztessen minket arra, hogy nagyon fontoljuk meg, mit
kérünk Istentől!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és
szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem
kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé
váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér
bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj
esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket,
mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:

_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/