Evangélium 2018. február 11. – Évközi 6. vasárnap

 

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
kérlelte: “Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett
rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki:
“Akarom! Tisztulj meg” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult.
Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal:
“Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg
magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte
áldozatot, bizonyságul nekik”. Ám az, alighogy elment, mindenfelé
hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett
többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken
tartózkodott. Mégis mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45
Elmélkedés:
Irgalomból fakadó tett
Jézus nyilvános működésének első napjait Márk evangélista meglehetősen
sűrítve közli. Az események gyorsan következnek egymás után. Jézus
meghívja az első tanítványokat, kiűzi az ördögöt egy megszállottból,
betegeket gyógyít, köztük Péter anyósát, majd pedig sietve továbbindul,
hogy máshol is tanítsa az embereket. Ezek után az evangélista kissé
lelassítja az események menetét, több időt szentel azok bemutatására. A
leprás ember meggyógyítása már ezt a jellegzetességet hordozza magán,
hiszen itt már a beteg és Jézus beszélgetését is közli. Természetesen a
korábbi gyógyítások alkalmával is beszélhetett Jézus a gyógyulni kívánó
személyekkel, csupán az evangélista nem rögzítette ezeket. Most végre
nagyobb jelentőséget tulajdonít e párbeszédeknek, hiszen belőlük
megismerheti az olvasó a betegek indítékait és hitét, amelyek
tanulságként szolgálnak számára.
A leprás ember meggyógyítása az első olyan csoda, amely már egészen
részletes. A bibliai időkben mindenféle súlyos bőrbetegséget leprának
neveztek, ezek abban a korban gyógyíthatatlannak számítottak. A leprás
beteg a zsidó törvények szerint tisztátalan volt, azaz nem vehetett
részt az istentiszteleteken, valamint nem érintkezhetett a társadalom
többi tagjával. Ennek nyilvánvalóan elsősorban egészségügyi oka volt,
ilyen módon igyekeztek megakadályozni a betegség terjedését, a további
fertőzéseket. A beteg elszigeteltségének valós helyzetét jól jellemzi,
hogy egyedül megy Jézushoz, őt tehát nem a rokonai vagy a barátai
viszik, mint némely más esetben. Ez egyúttal az akkori leprás betegek
helyzetét is jelzi, senki nem törődött velük, senki támogatására nem
számíthattak.
A történetben szereplő leprás, amikor Jézushoz ér, azonnal térdre borul
előtte és így adja elő kérését. Leborulásában észrevesszük az alázat, a
gyenge ember alázatát a hatalommal rendelkező Isten előtt. Szavaival
azt fejezi ki, hogy hisz, mégpedig feltétel nélkül hisz Jézus gyógyító
hatalmában, erejében. Ezt mondja az Úrnak: “Ha akarod, te meg tudsz
tisztítani engem!”
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, ahogyan az evangélista jelzi Jézus
reakcióját. Az Úr még nem mond semmit, nem kérdez semmit, nem tesz
semmit, hanem “megesett rajta a szíve.” Több ez, mint szánalom vagy
együttérzés. Ez irgalom, amely teljes mélységében átérzi a beteg
nyomorúságát. Irgalom, amellyel Isten fordul az ember felé. Irgalom,
amely képes szabadulást hozni annak, aki hisz. Irgalom, amely Isten
ingyenes ajándéka. Irgalom, amely nem szavakban, hanem cselekedetekben
nyilvánul meg. Ez az irgalom indítja Jézust arra, hogy csodát tegyen a
leprással, megszabadítsa őt betegségétől.
A gyógyító érintés után Jézus kettős parancsa következik. Ez egyrészt
azt tartalmazza, hogy az immár meggyógyult ember menjen el a paphoz,
akinek a törvény által biztosított feladata, hogy egészségesnek
nyilvánítsa őt és ezzel visszafogadja, visszaengedje a társadalomba, az
egészséges emberek közösségébe. A parancs másik része arra irányul,
hogy a beteg ne beszéljen senkinek arról, hogy mi módon gyógyult meg,
kinek köszönheti a leprától való megszabadulását.
Jézus szándéka azonban meghiúsul, mert az illető mindenkinek
híreszteli, hogy Jézus tett vele csodát. Cselekedetében ne azt lássuk,
hogy megszegi Jézus kifejezett parancsát, hanem azt, hogy Isten országa
nem marad rejtve: aki megtapasztalta Isten irgalmát, az hirdetni fogja
azt, s ennek köszönhetően növekszik az Isten országa.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház
közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg
nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha
bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a
cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a
megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház
közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz
bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és
alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk!

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:

_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/