December 5., kedd

 

Iz 11,1-10; Lk 10,21-24

“Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket
a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek.”
(Lk 10,21)

Az Ószövetség idején a prófétákat Isten különös kegyelmével
és tehetséggel áldotta meg, hogy az Ő üzenetét nagyszerű
erővel és sűrűséggel jelenítsék meg. Így tesz a mai
olvasmányban Izajás próféta is. Egyszerre festi le az ember
legmélyebb vágyát az Igaz iránt; és mutatja be Istennek az
erre adott válaszát. A Jóság, amelyet Izajás próféta képei
láttatnak velünk, végül győzedelmeskedni fog.

Talán erre a világra gondolt Krisztus Urunk is, amikor
felujjongott a Szentlélekben. Olyan állapot ez, amelyet mi
már el sem tudunk képzelni: csak az egészen kicsi
gyermekeknek adatik meg, hogy lássák – és azoknak, akinek
Jézus meg akarja mutatni. Amikor pedig “külön a
tanítványokhoz” fordul, különösen is hozzánk szól intése.
Hitünk alapja az a kegyelem, amelyben Isten megmutat
magából valamit. Különleges és nagyszerű dolog ez, nem
magától értetődő: becsüljük hát meg, és adjunk hálát
érte – ha kell, szóval is, de még inkább életünkkel.
Hiszen: “sok próféta és király akarta látni, amit ti
láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem
hallotta.” /Lk 10, 24./

Hogyan adunk hálát mindennapjainkban hitünkért és az abból
fakadó kegyelmekért?

____________________________________________
[uzenet] nagyböjti és adventi levelező lista
fel- és leiratkozás, információk: https://szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet
napi Szentírási idézetek: http://www.katolikus.hu/igenaptar/
Problémát az uzenet-owner@szepi.hu címen jelezze!

Posted on Categories Advent