Evangélium 2017. április 20. – Csütörtök

 

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és
miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én
vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja,
de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket
mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.”
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így
folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
Lk 24,35-48

Elmélkedés:

A húsvéti jelenések sorozata folytatódik a mai evangéliumban. A feltámadt
Krisztus korábban megjelent az üres sírhoz érkező asszonyoknak, majd pedig
az Emmausz felé tartó két tanítványnak útközben, akik a kenyértöréskor
ismerték fel őt. Most pedig több személynek, az apostolok közösségének
mutatja meg magát. Nem lehet szó itt már egyéni képzelődésről, hiszen a
megjelenésnél egy nagyobb létszámú csoport van jelen, az apostolokon kívül
számos más tanítvány is. A jelenés valódiságát Lukács evangélista azzal is
igyekszik bizonyítani, hogy Jézus a jelenlévők szemeláttára eszik a halból
és megmutatja a keresztre feszítéskor szerzett sebhelyeit, amelyek
feltámadt testén is látszanak.
Az Úr cselekedetét és sebeit látva egyesek továbbra is csodálkoznak,
nehezen mernek hinni, mert valóban példa nélküli esemény, hogy valaki
visszatérjen a halálból az életbe. Láthatjuk, hogy a hit nem célba
érkezést, hanem utat és előrehaladást jelent.
A feltámadt Krisztust nem azonnal ismerjük fel, ahogyan szenvedésének,
halálának és feltámadásának értelmét is fokozatosan értjük meg. A
felismerés és megértés útján fontos szerepe van a Szentléleknek. Emellett
annak megértése is időt igényel, hogy küldetésünket felismerve elinduljunk
a Krisztusról szóló tanúságtétel útján. Kérem-e, engedem-e, hogy a
Szentlélek fokozatosan feltárja előttem a szenvedés és a feltámadás titkát
és felkészítsen a tanúságtételre?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Feltámadt Urunk! Te nem hagytad magára Tamás apostolt kételkedésében és
nem engedted, hogy a hitetlenség eluralkodjék lelkén. Teljesítetted
kérését, megengedted neki, hogy sebeidet megérintse. Nekünk is
segítségünkre sietsz, amikor megrendül hitünk vagy kételkedni kezdünk.
Erősítsd a mi hitünket! Vezess bennünket a hit útján! Segíts, hogy
eljussunk a feltámadásba vetett hitre, s Tamással együtt valljuk meg
hitünket: Én Uram, én Istenem! Hiszek feltámadásodban.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:

_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/