Evangélium 2017. április 18. – Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.  Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste  feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert  elvitték
az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel  hátrafordult,
és íme, Jézus állt  előtte. Nézte, de  nem ismerte föl,  hogy ő az.  Jézus
megkérdezte: „Asszony,  miért  sírsz?  Kit keresel?”  Mária  Magdolna  azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el,  mondd
meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem.”  Jézus  erre  megszólította:
„Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass!  –
felelte  Jézus.  –  Még  nem  mentem  föl  az  Atyához.  Te  most  menj
testvéreimhez, és vigyél  hírt nekik!  Fölmegyek az  én Atyámhoz  és a  ti
Atyátokhoz, az  én  Istenemhez  és  a  ti  Istenetekhez.”  Mária  Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És  elmondta,
amit az Úr üzent. Jn 20,11-18
Jn 20,11-18

Elmélkedés:

A húsvéti beszámolók nem  titkolják el az apostolok,  a tanítványok és  az
asszonyok félelmét. Mindenki bizonytalan,  kétségek között vergődik,  amíg
nem találkozik a feltámadt Krisztussal. Ez a találkozás a hit forrása.  Ez
szünteti meg  a félelmeket  és  oszlatja el  a kételkedést.  A  találkozás
ébreszti fel  és  növeli  az  örömöt.  A  találkozás  indít  a  feltámadás
örömhírének továbbadására. A húsvéti történetekből azt is megtudjuk,  hogy
a hit születése és erősödése az  apostolok, a tanítványok és az  asszonyok
esetében  egy  folyamat,  fokozatosan  jutnak  előre  a  hitben.  A  mai
evangéliumi történet szerint Mária Magdolna sem az első pillanatban ismeri
meg a feltámadt Urat, hanem csak azt követően, hogy beszél vele, és  nevén
szólítja őt Jézus. Valami elhomályosítja  látását és azt gondolja, hogy  a
sírkert  gondozásával  megbízott  kertésszel  beszélget.  A  személyes
hangvétel, a személyes megszólítás  nyitja fel szemét, ennek  köszönhetően
ismeri fel Jézust. A személyes megszólítás teszi számára lehetővé, hogy  a
hit által lásson.
A hit út,  amelyen lépésről lépésre  haladunk. Ha az  üres sír láttán  sem
adjuk fel a keresést, akkor biztosan találkozhatunk az Úrral. A keresés és
a találkozás vágya a mi  hitünknek, szeretetünknek és ragaszkodásunknak  a
jele. Boldogok  vagyunk, ha  találkozhatunk  a feltámadt  Krisztussal,  és
feltámadásának hirdetői lehetünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Úr Jézus, köszönjük,  hogy közöttünk való  jelenléteddel ajándékozol  meg.
Utunkon erősítesz  és  bátorítasz.  Add,  hogy  mélyen  tudatában  legyünk
jelenlétednek.    Küldő    szavadra    örömmel    válaszoljunk    minden
cselekedetünkkel. Adj nekünk  bölcsességet és  alázatot, hogy  felismerjük
jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170418.mp3

_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/