Evangélium 2019. november 6. – Szerda

Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
Lk 14,25-33

Elmélkedés

Nagyon érdekes megkülönböztetéssel kezdődik a mai evangélium. Lukács evangélista nem azt írja, hogy a tanítványok nagyobb csoportja vándorol Jézussal útja során, hanem azt, hogy „nagy népsokaság követte őt.” Akihez tehát Jézus beszélni kezd, azok nem a tanítványai, hanem csak hozzá csatlakoztak hosszabb, rövidebb időre. Talán éppen az Jézus szándéka, hogy felhívja ezeknek az embereknek a figyelmét arra, hogy mi a tanítványi élet lényege. Az válhat tanítványává, aki nem csupán útitársat lát benne, hanem Mesterének tekinti őt. Az válhat tanítványává, aki kész a lemondásokra és életét neki ajánlja.
A tanítványság lényeges eleme a kereszthordozás. Erről így beszél Jézus: „Aki nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom.” A kijelentés hátterében az húzódik meg, hogy Lukács már évtizedekkel az Úr kereszthalála után írja meg evangéliumát. A mondás már tükrözi az első keresztény közösség tapasztalatát: A tanítvány teljes sorsközösséget vállal Mesterével, Jézussal, és ez a szenvedések és akár a vértanúhalál vállalását is jelenti. Az egyház közössége már megtapasztalta a gyűlölködést és az ellenségeskedést, ezért fontos a buzdítás és a megerősítés. A toronyépítésről és a hadba vonulásról szóló két példa azt a tanulságot hordozza, hogy döntése előtt mindenki komolyan mérlegelje saját képességeit, tudja-e életét egészen odaadni az Úrnak.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A világmindenség királyaként és életünk királyaként tisztelünk téged. Te arra hívsz minket, hogy Isten országa megvalósuljon bennünk. Felszólítasz bennünket a megtérésre és arra, hogy elfogadjuk Isten uralmát, akaratát személyes életünkben. Te nem szabadságunkat akarod csorbítani, hanem azt szeretnéd, hogy felismerjük a mennyei Atya üdvözítő szándékát és elinduljunk felé. Vezess minket igazságod által az örök életre!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20191106.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-felirakozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/