Iz 52,13-53,12
“…a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés,
olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat,
megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra…”
Zsid 4,14-16;5,7-9
Isten Fia volt, de a szenvedésből engedelmességet tanult.
Jn 18,1-19,42
“Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”
***********************************************
Elfogták, s az életére törtek. Kiszabadíthatta volna magát,
mint annyiszor az evangéliumban (Lk 4,30; Jn 10,39)
– de most eljött az óra, hogy véglegesen és teljesen
átadja magát az Atyának. A próféták ugyan megjövendölték,
hogy a messiásnak szenvednie kell (Iz 53,10), Jézus mégis
reménykedett, hogy a megváltás egy őszinte hazatérésben fog
végbemenni (mint a tékozló fiú esetében). Nem így történt.
Jézus tanítványai szétszéledtek, népének elöljárói pedig
átadták őt a pogányoknak. Jézus mégsem kudarcként élte meg.
Mi valószínűleg ezt éreztük volna, mert gyenge a hitünk.
Saját terveinket akarjuk megvalósítania, ami sokszor tele
van önzéssel. Mikor lesz már olyan, hogy a kudarc megerősíti
hitünket?
Ama bizonyos hétfői napon, amikor a Notre Dame teteje leégett,
rendtársaimmal éppen Párizsban voltunk. A tömeg megrendülve és
tehetetlenül nézte, hogy lesz a gyönyörű katedrális a tűz
martalékává. Sokan sírtak a mellettem állók közül. És voltak,
akik térdelve imádkoztak, énekeltek, és úgy keresték a lángokban
Istent, mint annak idején Mózes a csipkebokorban.
Jézus keresztje azóta is ott áll az ember mellett, minden kudarcban,
betegségben, a tolókocsi előtt és mögött, a bűn gyökerében…
újra és újra kihajt, és hirdeti – nekem is – Isten el nem múló
irgalmát.
____________________________________________
[uzenet] nagyböjti és adventi levelező lista
fel- és leiratkozás, információk: https://szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet
napi Szentírási idézetek: http://www.katolikus.hu/igenaptar/
Problémát az uzenet-owner@szepi.hu címen jelezze!