Ferenc pápa elmélkedése a grecciói jászolnál: Fedezzük fel a szeretet egyszerűségét!

Advent első vasárnapjának délutánján Ferenc pápa Greccióba utazott, ahol a világ első betlehemi jászla előtt imádkozott, melyet Assisi Szent Ferenc 1223. november 29-én „állított fel”. A pápa gesztusa az adventi készület nyitányát jelzi, továbbá a látogatásával egy időben közzétett levelével, mely a betlehemi jászol évszázadok megszentelte üdvös szerepére utal, a Megtestesülés titkának a szemlélésére buzdít.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Helikopterrel érkezett Ferenc pápa december elsején délután a Rómától mintegy 70 km-re fekvő Greccio falujába, melynek közelében, csodás völgyre néző sziklafal tövében áll az a ferences kolostor, mely gondját viseli az eredeti betlehemi jászol-barlangnak, illetve egész évben fogadja a zarándokokat.

A szilbarlang ma is arra hív, hogy felfedezzük az egyszerűséget

Ferenc pápa rövid elmélkedésében megemlékezett a Szent Ferencnek oly kedves környező hegyekről, melynek egyik „sziklája szent helyként ma is arra hív, hogy felfedezzük az egyszerűséget”. A jászol, amit Szent Ferenc éppen ezen a kicsi helyen állított fel első alkalommal a betlehemi szűkös barlang utánzására, egyedül, önmagától beszél. Nincs szükség itt szószaporításra, mert a szemünk elé táruló játékszín kifejezi mindazt a bölcsességet, amire szükségünk van.

A jászol egyedül, önmagától beszél.
A jászol egyedül, önmagától beszél.

A jászol Isten szeretete titkát tárja fel, amikor szegényen részese lesz életünknek  

A jászol előtt a sokszor féktelen mai világunkban felfedezzük az életünk számára oly fontos csendet és imádságot. A csendet, hogy szemléljük a Gyermek Jézus, a jászol szegénységében született Isten Fia szépségét. Az imádságot, hogy kifejezzük meglepetésünk köszönetét a szeretet végtelen ajándéka előtt. A jászolnak ebben az egyszerű és csodálatos jelében, melyet a népi vallásosság befogadott és nemzedékről nemzedékre továbbadott, megnyilvánul hitünk nagy titka: Isten annyira szeret bennünket, hogy megosztja velünk emberségünket és életünket. Soha nem hagy egyedül, rejtett, láthatatlan jelenlétével kísér minket. Minden körülmény között, örömben és fájdalomban Ő mindig Emmanuel, velünk levő Isten!

Együtt a kegyhely templomában
Együtt a kegyhely templomában

Menjünk és szemléljük a Jelet, örömét pedig vigyük el másoknak is

A pásztorokhoz hasonlóan mi is járuljunk a barlanghoz, hogy meglássuk és felismerjük Isten nekünk adott jelét. Akkor a szívünk megtelik örömmel, amit elvihetünk oda, ahol szomorúság van. Akkor a szívünk megtelik reménnyel, hogy megosszuk azzal a társunkkal, aki elvesztette azt. Azonosuljunk Máriával, aki Fiát jászolba helyezte, mert nem volt hely a szálláson. Vele és jegyesével, Szent Józseffel együtt szegezzük tekintetünket a Gyermek Jézusra. Az éjben fakadt mosolya oszlassa széjjel a közömbösséget és nyissa örömre azok szívét, akik érzik a mennyei Atya szeretetét – elmélkedett Ferenc pápa a grecciói betlehemes előtt.

Személyes köszöntés a kegyhely ferences közösségéhez  

A látogatás során Ferenc pápa rögtönzött szavakkal köszöntötte a grecciói kolostor ferences közösségét: „Szent Ferenc legnagyobb üzenete a tanúságtétel, az a mondata, hogy „Hirdessétek az evangéliumot, ha kell szavakkal is”. Nem prozelitizmusról van szól, nem meggyőzésről! Az utolsó, a bűnösök… A tanúságtétel. Ő a földből teremtett bennünket, ahogy a Teremtés könyve mondja. Ő földdé teremtett minket, föld vagyunk. Beleszeretett a földünkbe… Jézus szeretetének tanúságtétele… a szegénység, az alázat. Köszönöm”. A ferences testvérek végül megköszönték a pápának a látogatást és ígérték, hogy imádkoznak érte. Arra szükségem van – felelte ő, majd a Miatyánk közös imádsága után áldást adott nekik. Ferenc pápa öt órakor indult vissza helikopterrel a Vatikánba.

02 december 2019, 12:28

A Life Without Possessions Sunday, August 4, 2019

Eighteenth Sunday in Ordinary Time, Year C

Readings for Today

Saint Jean Vianney (the Curé of Ars), Priest – Memorial

“Take care to guard against all greed, for though one may be rich, one’s life does not consist of possessions.”  Luke 12:15

Imagine what your life would be like if you had no possessions.  Imagine that all you had was the clothing you wore and you went through life relying upon the generosity of others.  Though, at first, this may seem like an irresponsible way to live, there are some who are called to a form of this life for a sacred reason.  Those called to strict religious life are called to embrace the life of poverty, owning nothing themselves, for a reason.  The reason is highlighted in this Gospel.

Too often in life we become consumed with our possessions.  It’s true that material things can add “spice” to life.  They can be fun, entertaining, comforting, etc.  But the danger of becoming attached to the things of this world is that we begin to rely upon the pleasure they bring more than we rely upon the spiritual possessions which are of much greater value.  It’s not that material possessions are bad, in and of themselves; rather, it’s that the spiritual possessions God wants us to obtain are of infinitely greater value.

Most are not called to live lives of material poverty, but all are called to live lives of poverty in spirit.  This means that, though we live in the world, we are not to be of the world.  We are to keep our hearts attached only to the greatest treasures of life: faith, hope and charity.  When greed and love of material possessions draw us from these spiritual treasures, we must recommit ourselves to the discovery of their great value.

Reflect, today, upon any struggle you have with greed.  If that does not sit well with you and if you find yourself immediately trying to justify your attachment to material things, then you may need this reflection more than you know.  The Lord wants to give you so much more than this world can offer you.  Do not make the choice to become attached to that which is “cheap” from an eternal perspective.  Strive to embrace those true riches that will remain with you forever.

Lord, help me to always keep my heart set on the riches You bestow and to never settle for those things that can never fully satisfy me.  I desire the wealth of Heaven, dear Lord, not the riches of Earth.  Help me to live the spiritual poverty I am called to live so as to obtain all that You desire for me.  Free me from greed and selfishness and help me to find true joy in Your holy will.  Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Saint of the Day – Saint Jean Vianney

Catholic Daily Reflections

My Catholic Life!

Jesus Calls the Weak Friday, May 3, 2019

Feast of Saints Philip and James, Apostles

Readings for Today

Philip said to [Jesus], “Master, show us the Father, and that will be enough for us.”  Jesus said to him, “Have I been with you for so long a time and you still do not know me, Philip?”  John 14:8-9

We honor two of the Apostles today, Philip and James the Lesser.  We know very little about James other than that he was chosen by our Lord for the apostolic ministry.  We also have one of his letters which is contained in the New Testament.  After the Resurrection, Jesus appeared to James who eventually went to Jerusalem and led the Church for a few decades, eventually being stoned as a martyr.

Philip is known from some of his comments that appear to reveal a weakness of faith.  In addition to the comment above, recall when Jesus was preparing to multiply the fish and loaves and asked Philip, “Where can we buy enough food for them to eat?” (John 6:5).  Philip’s response was, “Two hundred days’ wages worth of food would not be enough for each of them to have a little [bit]” (John 6:7).  But Jesus was testing Philip and, unfortunately, he failed the test.

But Philip did not continue to fail in his faith.  Recall, also, that Philip is the one who was inspired to baptize the Ethiopian eunuch in the Acts of the Apostles.  Eventually, tradition states that Philip preached in Greece, Phrygia, and Syria.  He and Saint Bartholomew were said to have been crucified upside down.  Tradition holds that Philip preached upside down from the cross until his death.

In the end, James and Philip gave their lives for Christ, holding nothing back.  But it took time for them to grow in faith and confidence in Jesus.  This is a significant witness for our lives.

Ideally, our response to Jesus every day will be that of a complete submission to Him and perfect trust in His divine will.  Ideally, we will not lack faith.

However, it’s most likely the case that all of us can look back at many moments in our lives and point to ways in which we have failed in our faith and trust in our Lord.  Though this is sin, it’s good to look at these moments of weakness in the light of the mercy of God.  Jesus saw the weakness of Philip, addressed it, but continued to love him and continued to call him down the path chosen for him.  Jesus does the same with each one of us.

Reflect, today, upon any ways that you can identify with the doubts and weaknesses of the Apostle Philip.  See those weaknesses for what they are: your sin.  But allow yourself to grow in hope today as we honor Philip and James.  The Lord never gave up on them and He will not give up on you.  He continued to call them to a holy and sacred ministry, and He will continue to do the same for you.

Lord, I thank You for never giving up on me, even when I sin and turn away from You.  Help me to persevere in my faith in You and to answer the call to radically follow You wherever You lead.  Sts. James and Philip, pray for us.  Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Easter Prayers

Saint of the Day – Feast of Saints Philip and James

Találkozz egy muszlimmal – A ferences generális bátorítása a jubileumi év alkalmából

2019. február 5. kedd, 20:21

Assisi Szent Ferenc és az egyiptomi Malik al-Kámil szultán 800. éve találkoztak. A jubileumi év alkalmából a Kisebb Testvérek Rendje (Ordo Fratrum Minorum, OFM) január 18-án közzétette a ferences rend miniszter generálisa, Michael A. Perry január 7-én kelt levelét.


„Quae placuerint Domino”
(Regula non bullata 16.8)

Kedves fivéreim a Kisebb Testvérek Rendjében,
a Ferences Család valamennyi fivére, nővére és barátja,
és minden muszlim testvérünk,

Az Úr adjon mindannyiatoknak békét!

Nyolcszáz évvel ezelőtt szeráfi atyánk, Szent Ferenc hajóra szállt Egyiptom felé, hogy végre beteljesüljön régi álma, és megszólíthassa a muszlimokat. A keresztesek táborába érkezett, nyugati keresztények közé, akiket a sok éven át mondott prédikációk és a szent háború retorikája arra tanított, hogy megvessék a muszlimokat. Maguknak a muszlimoknak pedig minden okuk megvolt rá, hogy megvessék Ferencet, feltételezve, hogy ő is ellenség, mint legtöbben a keresztesek táborában, és nem békével jön. Ma azt ünnepeljük, amit abban a pillanatban előre senki sem sejtett volna: hogy egy Lélekkel eltelt, semmit sem birtokló, fegyvertelen ember átjut a frontvonalon, találkozót kér a szultántól, aki kegyesen fogadja, hosszabb időn át a muszlim uralkodó vendégszeretetét élvezi, majd a látogatás után újra fontolóra veszi a kisebb testvérek küldetését. Ferencet, aki épségben hazatért szülőföldjére, mélységesen megindította a találkozás, és kidolgozott egy új, kreatív tervet arra, hogyan mehetnének a testvérek a muszlimok közé, mit tehetnének és mondhatnának, „ami Istennek tetsző lenne” („quae placuerint Domino”). Ferenc és Malik al-Kámil szultán 1219-es, Damietta (Dimját) melletti találkozójának évfordulója arra hív minket, tegyük fel újra a kérdést, milyen tettek és szavak lennének Istennek tetszőek a mai világ pluralizmusában és komplexitásában.

Megítélvén az idők jeleit (Mt 16,3) az Egyház egyre inkább előtérbe helyezi a vallásközi dialógust mint az Egyház mai küldetésének lényegi elemét. A II. vatikáni zsinat buzdította a keresztény híveket, hogy „okosan és szeretettel folytatván a párbeszédet és együttműködve más vallások követőivel, tanúskodjanak a keresztény hitről és életről” (Nostra aetate 2). A zsinat különösen is azt tanította, hogy az Egyház nagyra tartja a muszlimokat, és biztatta a keresztényeket, munkálkodjanak együtt muszlim testvéreikkel a társadalmi igazságosság és az erkölcsi jó, a béke és a szabadság érdekében, valamennyi ember javára (Nostra aetate 3). Szent II. János Pál továbbvitte a párbeszéd küldetését Róma püspökeként, különösen amikor a világ vallási vezetőit a mi spirituális otthonunkba, Assisibe hívta, hogy ott tanúságot tegyenek a béke transzcendenciájáról. Azok számára, akik ott összegyűltek, hogy a békéért imádkozzanak, Assisi maradandó tanítását jelentette Ferenc szelídsége, alázata, Isten-érzékelése és valamennyi ember szolgálata iránti elkötelezettsége (II. János Pál beszéde Assisiben 1986. október 27-én). XVI. Benedek és Ferenc pápa szintén arra hívta a vallási vezetőket, zarándokoljanak Assisibe, és ott imádkozzanak a békéért; Ferenc pápa pedig a Poverello (szegényke) közbenjárását kérte egyiptomi útja alatt, azt kérvén, hogy keresztények és muszlimok valóban testvérnek tekintsék egymást, megújult testvériségben éljenek az egyetlen irgalmas Isten napja alatt (Ferenc pápa beszéde a kairói nemzetközi békekonferencián 2017. április 28-án). Így tehát az egyetemes Egyház kéri a ferences családot, hogy elevenítsük meg a vallásközi testvériséget szeráfi atyánk békés lelkületében. Az Egyház arra szólít minket, mutassuk fel történelmünknek ezt a megtermékenyítő hatású pillanatát, Szent Ferenc utazását Egyiptomba; nyíljunk meg újra az előtt az átalakulás előtt, amelyet Assisi szentje is átélt; és menjünk együtt az úton a muszlimokkal és a más hitű emberekkel mint útitársak, mint a civilizáció építői, és legfőképp: mint testvérek, Ábrahámnak, hitben való atyánknak a gyermekei.

Arra bátorítom a ferences családot, úgy ünnepeljük ezt az évfordulót mint olyan pillanatot, amikor az evangélium fénye megnyitja az ember szívét, hogy meglássa az imago Dei-t egy olyan emberben, akitől fél és akiben nem bízik, vagy ami még rosszabb: akiről azt tanulta, hogy gyűlölnie kell őt. Sokféle lehetőséget kínálunk azok számára, akiket megihletett ez a találkozás, hogy méltóképpen emlékezhessenek meg róla. Levelemmel együtt találnak a testvérek közbenjáró imákat, amelyeknek a használatára buzdítom őket az imaórák során az egész jubileumi évben, olyan közbenjáró imákat, amelyeket sokféle helyzetben mondhatunk, amikor helyénvalónak találjuk. Áprilisban az általános kúria elérhetővé tesz egy online kiadványt, melyet az iszlámmal való dialógussal foglalkozó bizottság állított össze, és amely a találkozás történeti hátterét ismerteti, ferences és muszlim nézőpontból egyaránt, valamint további anyagokat nyújt a Damiettáról való megemlékezéshez. Isztambuli közösségünk, melynek küldetésének középpontjában az ökumenikus és a vallásközi párbeszéd áll, októberben találkozót rendez azoknak a testvéreknek, akik muszlim többségű országokban szolgálnak. Az Antonianum Pápai Egyetem szintén több nyilvános eseményt szervez különböző országokban a jubileumi évben. Akár tudományos, akár pasztorális témáról van szó, bátorítalak benneteket az aktív részvételre, és arra, vegyétek fontolóra, a saját közösségetekben hogyan tudtok megemlékezni Damiettáról, a helyi valóság fényében.

Ez az évforduló egyedülálló lehetőséget kínál a ferences család különböző ágai közötti együttműködésre. Számos szerzetes és szerzetesnővér, a ferences lelkiséget követő kutató, valamint a muszlim–keresztény dialógus hívei készültek publikációval az évfordulóra. Arra hívlak titeket, szánjátok rá az időt ebben az évben, és vizsgáljátok meg, imádságban fontoljátok meg, hogy a saját környezetetekben hogyan újít meg titeket ma az a bátorság és a Lélek iránti nyitottság, amelyet oly sok idővel ezelőtt láthattak a Nílus deltájánál. Az általános kúria örömmel osztja meg a híreket azokról a tevékenységekről, amelyek a vallásközi megértés hídjait építik, ezért kérünk benneteket, tájékoztassatok minket az eseményekről és kezdeményezésekről, amelyekkel megemlékeztek Damiettáról közösségetekben és a kisebb testvérek különböző intézményeiben.

Olyan korban élünk, amikor különböző felekezetekhez tartozó emberek hasznot húznak a muszlimok démonizálásából, és a tőlük való félelmet gerjesztik. A találkozás és párbeszéd témáinak tanulmányozása és az imádság mellett arra is biztatom Ferencnek azon követőit, akiknek nincs sok kapcsolatuk az iszlámmal, hogy elevenítsék fel alapítónk élményét egy egyszerű és konkrét lépéssel: találkozzanak egy muszlimmal. Ismerd meg őt: ki is ő a társasági élet udvarias formalitásain túl. Igyekezz megismerni és értékelni az Isten-élményt, amely őt lelkesíti, és engedd, hogy muszlim barátod meglássa a szeretetet, amelyet Isten árasztott a szívedbe Krisztus által. Annak ellenére, hogy a II. vatikáni zsinat hangsúlyozta: a muszlimok, velünk együtt, az egyetlen és irgalmas Istent imádják (Lumen gentium 16), sokan állítják, sajnálatra méltó módon, hogy keresztények és muszlimok között lehetetlen a párbeszéd. Mint ahogy Szent Ferenc és a szultán sok kortársa is ezt gondolta, és a konfliktust és konfrontációt tartotta az egyetlen lehetséges válasznak a másik által jelentett kihívásra.

Szent Ferenc és a szultán példája azonban arról tanúskodik, hogy van másik opció. Nem lehet továbbra is kitartani amellett, hogy a muszlimokkal lehetetlen a párbeszéd. Láttuk, hogy lehetséges, és napjainkban is látjuk, sok ferences és muszlim testvéreik életében, akik őszinte és szerető szívvel megosztják egymással az ajándékokat, amelyeket Istentől kaptak hitük által. A Ferenc látásmódjához való hűség az alázatos osztozást is jelenti. Sőt, a sajátságosan keresztény adomány, amelyet meg kell osztanunk muszlim testvéreinkkel, az nem pusztán egy alázatos keresztény megismerése, hanem az alázatos Isten megtapasztalása. A maga korában egyedülálló módon Ferenc így dicsőítette Istent: „Te vagy az alázat” (A fölséges Isten dicsérete 4), és „fölséges alázatosság”-ról, „alázatos fölség”-ről beszélt (Az egész rendhez írt levél 27). A keresztény szív istenkeresése a bölcső és a kereszt alázatosságában talál megnyugvást, melyek egy olyan Isten jelképei, aki lealacsonyítja magát a szolgálatban, megalázza magát irántunk való szeretetében. Ferenc arra hív minket, tükrözzük ezt az isteni alázatosságot azok felé, akikkel találkozunk, azzal, hogy mi tesszük meg az első lépést a szolgálatban és a szeretetben. Ezen túlmenően, a Ferenc látásmódjához való hűség arra is hív, hogy tisztelettel fogadjuk a más vallási tradíciók híveit és hitük megnyilvánulásait (OFM Általános konstitúció, 93.2, 95.2 cikkely), a találkozásban jelen lévő Istenre nyitott szívvel és elmével.

Elismerem, hogy vannak olyan tagjai a ferences családnak, akik kisebbségként élnek az országban, ahol születtek, vagy amely befogadta őket, politikai és felekezeti konfliktusok közepette; félnek a fenyegető erőszaktól, sokan például éppen azon a földön, amelyet annak idején Ferenc meglátogatott. Vannak országok, ahol keresztények és muszlimok egyaránt megszenvedik a társadalmi igazságtalanságokat és a politikai instabilitást. Arra hívlak benneteket, elmélkedjetek azon, hogyan szólítja meg Ferenc Istent: „Te vagy a türelem” (A fölséges Isten dicsérete 4), mint ahogy a muszlimok is mondják: „Yā Ṣabūr” – azaz „Ó, Türelmes!”. Maga Ferenc a leprások szolgálatában, utazásai viszontagságaiban, és élete végén a saját rendjében tapasztalt változások közepette tanulta meg a türelem erényét, amikor saját testvérei lettek hűtlenek számára fontos eszményekhez. Ferenc sokat elmélkedett a szenvedő Krisztus türelmes szeretetéről, ez vezette oda, hogy az irgalmas Isten tulajdonságaként írja le a türelmet: „Te vagy a türelem”. Isten menetrendjét nem ismerjük, és számunkra ismeretlen módokon érinti meg az emberek szívét. Ferenc próbálta megérteni Isten tervét azoknak az életében, akik nem követték Krisztust, az Urat, és abban a dicsérő imában talált vigasztalást, amely szerint Isten a türelem. Isten adja meg mindannyiunknak a türelem kegyelmét, miközben tanulunk együtt élni.

Hadd mondjam el muszlim testvéreinknek, milyen melegen emlékezünk mi, ferencesek a vendégszeretetükre, amellyel atyánkat, Ferencet fogadták, amikor veszélyben forgott élete. Az az érdeklődés, amellyel számtalan muszlim fogadta ezt az évfordulót, tanúskodik a béke iránti vágyról, amelyet kifejeznek, valahányszor hittársukkal találkoznak. Imádkozom azért, hogy ez az esztendő mélyítse el a köztünk lévő testvériséget, Isten előtt, aki mindent alkotott égen és földön, és hogy ez a kötelék tovább erősödjön 2019 után is. Isten teremthetett volna minket ugyanolyannak is, de nem azt tette (Al-Shūrā42.8). Ferences testvéreitek meg akarják mutatni veletek együtt a világnak, hogy keresztények és muszlimok tudnak békében és harmóniában élni együtt, egymás mellett.

Végül soha ne feledkezzünk el arról, hogy Szent Ferenc élete folyamatos megtérés volt. Fiatalemberként viszolygott a leprásoktól, de egy irgalmas cselekedet megváltoztatta, és „ami előbb keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére” (Végrendelet 3). Az a pillanat, Ferenc bűnbánó életének kezdete szorosan kötődik 1219-es damiettai élményéhez. Már a leprásokkal való találkozás megnyitotta a szívét; amikor pedig egy muszlim előtt találta magát, akit gyűlölnie kellett volna, mert arra tanították, még inkább kitárta a szívét. A bibliai meghívás a megtérésre (héber shuv, arámi tuv) visszhangzik a Korán többször megismételt parancsában: fordulj Istenhez (tūb), tartsd távol a gonoszt jósággal és a könyörület cselekedeteivel a társadalom leginkább rászoruló tagjai iránt. Napjaink hívői – függetlenül attól, milyen néven szólítják és hogyan imádják az Istent – ugyanerre a bátorságra és nyitott szívre kaptak meghívást. Amikor a világ vallásközi megértés után sóhajtozik, a mi alázatos, türelmes, irgalmas Istenünk mutassa meg valamennyiünknek, mely tettek és szavak a leginkább Neki tetszőek.

Pax et bonum!

Michael A. Perry OFM
miniszter generális és szolgátok

Róma, 2019. január 7.

Brown Friday – ferences válasz a Black Fridayra

A ferencesek november utolsó péntekjére meghirdetik az első Brown Fridayt, amely az ünnepi készület idején a szegényekhez való odafordulás fontosságára hívja fel a figyelmet. A fekete péntekre mintegy válaszként megjelenő esemény az Egytál – Melegétel rászorulóknak adománygyűjtési programmal társulva lehetőséget kínál adventben a segítésre.

A Brown  Friday kezdeményezés egy jó cél, egy nemes ügy érdekében szeretné kiszakítani az ünnepek előtti vásárlásban elmerült emberek figyelmét a reklámok, a hatalmas kedvezményeket kínáló hirdetések világából. A brown, vagyis a barna a ferencesek habitusának, vagyis csuhájának a színére utal, ezen keresztül pedig a rend által képviselt értékekre: az alázatra, az egyszerűségre és a szegénységre.

A Black Friday az Egyesült Államokból importált kereskedelmi fogás, amelyet a világ legnagyobb üzleti forgalmát eredményező napjaként tartanak számon.  A ferencesek szeretnének rámutatni a Brown Friday elindításával az ünnepre való készület idején hogy a nélkülözés és a szükség ott van a közvetlen környezetünkben, mégis legtöbbször észrevétlenül haladunk el mellette. A Black Fridayjal kezdődő vásárlási láz közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni a karácsony igazi üzenetéről, illetve a rászorulók megsegítéséről, akiknek – az év minden napján, de az ünnepek előtt különösen is – szükségük van a mi odafigyelésünkre.

A Ferences Alapítvány által meghirdetett Brown Friday lehetőséget kínál, hogy ezen változtassunk. Az Egytál – melegétel rászorulóknak program különlegessége, hogy az összegyűlt adományokból rászorulókat hívnak meg ünnepi étkezésre a karácsony előtti napokban, melyet a ferences testvérekkel, szegénygondozó nővérekkel és segítőikkel egy asztalnál, szeretetteljes közösségben fogyaszthatnak el. A Ferences Alapítvány honlapján keresztül ezerforintos virtuális ebédjegyek megvásárlásával lehet támogatni a kezdeményezést.

 „Azt szeretnénk, hogy legyen ez az esemény minden advent elején a szegényekhez való odafordulás időszaka, nemcsak a ferences közösségek, hanem mindannyiunk számára” –  mondta a Brown Fridayről Dobszay Benedek ferences provinciális.

Bővebb információ a Ferences Alapítvány honlapján

www.ferencesalapitvany.hu



Szerdahelyi Csongor
Ferences Sajtóközpont
20-775-3366

Havas Boldogasszony ünnepe Szeged–Alsóvároson

 

A Havas Boldogasszony nagybúcsút ebben az évben augusztus 4-én és 5-én tartják a szeged-alsóvárosi ferences templomban. A dél-alföldi katolikus közösségnek ez az egyik legjelentősebb ünnepe, melyet évről évre ezrek keresnek fel.

Az ünnepe egy 4. századi hagyományra nyúlik vissza. A legenda szerint egy római kereskedőnek és a feleségének egy augusztus eleji napon megjelent a Szűzanya, és azt kérte tőlük, hogy építsenek templomot azon a helyen, amelyet másnap hó fog borítani. Így épült fel Róma egyik dombján a Santa Maria Maggiore–bazilika Havas Boldogasszony tiszteletére, s ennek a csodás eseménynek az emlékére született 1503-ban Szeged–Alsóvároson a ferencesek gyönyörű gótikus csarnoktemploma, szintén Havas Boldogasszony titulussal. Az augusztus eleji búcsú az évszázadok során fontos vallási ünneppé, a Szegedről elszármazott családok találkozási alkalmává vált.

A programsorozat szombat délután 15.30-kor a rózsafüzér társulatokért bemutatott szentmisével kezdődik, melyet Gyulay Endre püspök celebrál. Az este 6-kor kezdődő szentmisében hivatásokért imádkoznak, 8-tól görög katolikus liturgia kezdődik, ezt követi a keresztútjárás a templom körüli, vagyis Mátyás téren, illetve szentségimádás a kolostorkertben, majd éjfélkor szentmise lesz az elhunytakért. Vasárnap reggel 7 órakor az édesanyai és édesapai hivatásokért mondanak szentmisét. A 9 órai ünnepi szentmisét a templom előtti téren Udvardy György pécsi megyéspüspök celebrálja a családok békéjéért, egységéért, utána körmenet. 15 órától a betegek gyógyulásáért imádkoznak, majd 16 órától a betegekért, idősekért, orvosokért és ápolókért mutatnak be szentmisét. Az ünnepet 18 órakor Papp Tihamér ferences aranymiséje zárja.

A búcsú napjaiban tárlatvezetéssel egybekötött kolostori séta keretében az idelátogatók megtekinthetik a kolostor egyes részeit is, így a gyógynövényes kertet, a kőtárat, a kerengőt, a szerzetesi ebédlőt és az alsóvárosi ferences szerzetesek közel hatszáz éves történetét bemutató kiállítást. A vezetés során korabeli dokumentumok segítségével bemutatják a ma is sok embert vonzó Havas Boldogasszony búcsú múltját és a búcsújárással kapcsolatos népszokásokat.

 

Bővebb információ:

Magyarné Molnár Erika

20/246-0734



Szerdahelyi Csongor
Ferences Sajtóközpont
20-775-3366

Tranzitus: a ferencesek legnagyobb ünnepe 2017. október 3. kedd 12:20

Ha jártunk már október 3-án este ferences templomban, észrevehettük, hogy nem a szokásos hétköznapi szentmisére érkeztünk. A ferences plébániák közösségei ezen az estén azért gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek Assisi Szent Ferenc – idén 791 évvel ezelőtti – haláláról. Varga Mónika írását közöljük.

„Síró fiaitól és testvéreitől körülvéve, az a legszentebb lélek eloldódott a testtől, és beleveszett a ragyogás mélységébe, a test pedig elszenderült az Úrban. Tanítványainak egyike pedig – egyáltalán nem átlagos hírű ember – látta a szentséges atya lelkét mint egy hold nagyságú és a nap ragyogását felülmúló csillagot, a nagy vizek fölött egy hófehér felhőcskén felfelé vitetve, egyenes úton az égbe szállni.” (Celanói Tamás: Boldogságos Ferenc atyánk élete, Rövidebb életrajz)

A ferences közösségek október 3-án, Assisi Szent Ferenc ünnepének előestéjén világszerte összegyűlnek a ferences templomokban, hogy megemlékezzenek a rend alapítójának tranzitusáról, vagyis lelkének e világból az Atya dicsőségébe való átmeneteléről, boldog haláláról. (A tranzitus szó jelentése átmenet, átkelés, áthaladás.)

A tranzitusra a legtöbb templomban már az ünnepet megelőző napokban triduummal, imádsággal készülnek Szent Ferenc tisztelői, hogy október 3-án este teljes lelki jelenlétben vehessenek részt legnagyobb ünnepükön.

Giotto: Szent Ferenc legendája

A közösség tagjai az ünnepi szentmise előtt vesperást imádkoznak, majd a mise záró áldását követően kerül sor a tranzitus szertartására. A szerzetesek és az asszisztencia égő gyertyákkal vonulnak a templom Szent Ferenc-oltárához – amely minden ferences templomban megtalálható –, miközben az ünnephez kapcsolódó dallamokat éneklik. A megemlékezés csúcspontja a 141. zsoltár: „Börtönéből szabadítsd ki lelkem, szent nevedet, Uram, hadd dicsérjem. Örömmel várnak az igazak már, tudom, hogy énrám jutalom vár. Velem együtt szentek mondják ott fenn: dicsőség néked, Istenem.”

E sorokra mindenki térdre borul, hiszen Szent Ferenc ajka e szavak után némult el örökre. Az antifóna végén a halál jelképeként eloltják a lámpákat, csak a gyertyák maradnak égve, és – ahogyan azt Szent Ferenc is gyakran tette – mindenki csendben, kitárt karral imádkozik. Néhány perc múlva újból fény tölti be a templomot, megjelenítve a dicsőséges feltámadás örömét. Azokban a ferences templomokban, ahol található Szent Ferenc-ereklye, ez előtt is leróják tiszteletüket az ünnepen résztvevők. Az áldást követően a Naphimnusz eléneklésével ér véget a szertartás.

Szent Ferenc 1226. október 3-án halt meg az Assisitől délre található Porciunkula kápolna mellett; a szentet másnap temették el Assisiben, a Szent György-templomban. Halála után két évvel IX. Gergely pápa avatta szentté. Földi maradványait 1230-ban helyezték végső nyugalomra a ma is álló Szent Ferenc-bazilikában.

 

„Istenünk, ki Szent Ferencnek megadtad, hogy a szegénységben és az alázatosságban hasonlóvá váljék Krisztushoz, engedd kérünk, hogy az ő nyomdokain haladva követhessük Fiadat, és örvendező szeretettel egyesülhessünk veled!”

Forrás
Ferences Alapítvány
Diós István: A szentek élete
Barsi Balázs: Vade Mecum Franciscanum
Jacques Dalarun: Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajza

Fotó: Országútiferencesek.hu

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

© Híreink csak a szerkesztőség engedélyével, „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel használhatók fel.

Nyolcszáz éve érkeztek az első ferencesek a Szentföldre – interjú Várnai Jakab szerzetessel

2017. június 20. kedd 19:59

Nyolcszáz éve érkeztek az első ferencesek a Szentföldre. Ebből az alkalomból beszélgettünk Várnai Jakab ferencessel, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektorával, akinek a „800 éve a Szentföldön” című tanulmánya a közeljövőben jelenik meg a főiskola és a L’ Harmattan Kiadó gondozásában.

– Milyen történelmi körülmények között jelentek meg a ferencesek a Szentföldön?

– A rend életében az 1217-es esztendő mérföldkő. Az alig néhány évvel korábban, Assisi Szent Ferenc által létrehozott rend fejlődése robbanásszerű volt, több ezren követték Ferencet, alapjaiban megújítva a szerzetesség fogalmát. A rend missziós lendülete kiárad, elsősorban Itália, Franciaország és a német területek irányába. Ferenc és követői azonban nagyon fontosnak tartják, hogy a Szentföldön élők is megismerkedjenek az evangéliumnak ezzel a radikális életre váltásával. Az 1217-es ferences nagykáptalanon a rendet tizenegy tartományra osztották fel, ekkor jött létre a Szentföldi Provincia, amelyet Siria, Romania vagy Ultramarina névvel is illetnek. Minisztere Cortonai Illés testvér lett, a rend későbbi generálisa, kiemelkedő képességű, de ellentmondásos személyiség.

1217 végén, az ötödik keresztes hadjárat keretében érkeztek Akkó (Acri) kikötővárosba az első ferencesek. A Szentföldi Provincia felölelte a Földközi-tenger délkeleti partvidékét Egyiptomtól Görögországig, így természetesen magában foglalta Krisztus Urunk életének helyszíneit és az üdvtörténelem egész földjét. Ezért tekintettek a Szentföldi Provinciára úgy, mint a rend díszére és mint olyan területre, amely a rend által alapított missziók „gyöngyszeme” az egész világon. Ez a szóhasználat máig érvényben van a rendben. A történelmi összefüggés tehát az ötödik keresztes hadjárat, melyet még II. Ince pápa szervezett meg, de 1206. július 16-án Perugiában bekövetkezett halála miatt már nem érte meg kivitelezését. Halála után két nappal megválasztották utódját, III. Honoriuszt, aki továbbvitte a hadjárat szervezését. II. András magyar király is részt vett benne, serege 1217. augusztus 23-án Spalatóból indult el. Komolyabb eredményt azonban nem tudott elérni, mert betegsége miatt 1218 elején visszatért Magyarországra.

A Katolikus Egyház nem szégyell keresztes hadjáratról beszélni, mert ez nem a mohóság kifejezése, hanem hitbeli ragaszkodás Jézus Krisztus szülőföldjéhez, és ez indítja el a ferenceseket is, ezért maradnak ott akkor is, amikor már semmiféle remény nincs a kereszténység hatalomra kerülésére a Szentföldön. Egyes vélemények szerint a muszlimok engedékenyebbek lettek, amikor látták, hogy hatalmuk megtartását nem fenyegeti semmi – úgy gondolták, az a néhány ferences nyugodtan imádkozgathat a Szent Sír-bazilikában… Ez azért kicsit romantikus elképzelés, mert éppen elég megpróbáltatásnak voltak kitéve, de abban az értelemben igaz, hogy a ferences jelenlét nem függvénye annak, hogy a nyugati hatalmak uralják-e a Szentföldet.

– 1217-ben a Szentföld már lassan hatszáz éve muszlim uralom alatt volt. Milyen volt a keresztények helyzete?

– A virágzó bizánci egyházi életre a 614-es perzsa pusztítás döntő csapást mért, és bár abból felépülni látszott, 638-ban vége szakadt: a Szentföld muszlim kézre került. 1019-ben al-Hakim kalifa parancsára szinte minden templomot leromboltak a Szentföldön. A Szent Város sorsa a következő évszázadokban Kairótól, Damaszkusztól, Bagdadtól és Konstantinápolytól függött. Jeruzsálemben kezdettől fogva jelen volt minden keresztény náció, nyelv és rítus. 1054-ben az egyházszakadással az itt élő rítusokból „felekezetek” lettek, bár a szakadás csak lassan vált igazán meghatározóvá. Amikor 1099-ben a keresztes sereg elfoglalja Jeruzsálemet, éppen üres a pátriárkai szék: 1084-ben Simeon pátriárka elmenekült, nem sokkal később meghalt. A görög pátriárka vagyona latin kézre került. A latin patriarkátus fokozatosan épült ki, püspökségeket hoztak létre. 1149-ben elkészült a Szent Sír-bazilika újjáépítése, a felszentelést pontosan az 50. évfordulóra, július 15-ére tették. 1187-ig folyamatos volt a keresztesek uralma, ekkor, a hattíni csata után viszont Szaladin elfoglalta Jeruzsálemet. A keresztény jelképeket megsemmisítette, de a Szent Sír-bazilikát nem rombolta le, csak három napra bezárta. 1192-től beszélünk II. Latin Császárságról, de ennek székhelye már nem Jeruzsálem volt, hanem Akkó. A ferencesek 1217-es megjelenésekor volt keresztes jelenét a Szentföldön, de Jeruzsálem muszlim kézen volt. A keresztények helyzete olyan volt, amilyen egy muszlim többségű birodalomban lehetett. Ezt nem lehet a tolerancia csúcspontjaként beállítani. Az kétségtelen, hogy nem hányták őket kardélre, eltekintve bizonyos konfliktusoktól. Arra, hogy egy muszlim birodalomban milyen volt a keresztények helyzete, támpontul szolgál az Oszmán Birodalom százötven éves magyarországi uralma, amikor a templomokat csak a török hatóságok engedélyével lehetett renoválni.

– Ilyen körülmények között hogyan tudtak a ferencesek evangelizálni a Szentföldön?

– Áttérítésről természetesen szó sem lehetett, hiszen az azonnali fejvesztéssel járt. Az evangelizálásnak egészen különleges formája a jelenlét Krisztus életének szent helyein, és a zarándokok segítése. Pécsváradi Gábor, a magyarországi ferences rendtartomány főnöke, miután leköszönt tisztségéről, 1517-ben a Szentföldre utazott és három évet ott töltött. Ő részletesen leírja magyarra is lefordított könyvében, hogyan éltek ott a testvérek. Többek között megállapítja, hogy „a hitetlenek részéről igen gyakran és fölötte igen nagy sanyargattatásoknak vannak kitéve, részben saját személyükben, részben pedig az élethez szükséges dolgokban. Amikor pedig megpróbáltatás éri őket, Krisztus nevének és a hitnek megvallásával önként és derűsen vállalják, olykor még a halált is; de a személyüknek megvetését és a gyűlöletét is.” Ha pedig a testvéreket elűznék, „a hívők közül senki sem látogatná a Szentföldet, minthogy Jeruzsálemben nem találnának más szállást, ahol meghúzhatnák magukat. A római egyházhoz tartozó hívek mind a testvérek kolostorába térnek szállásra. A barátok pedig gondjukat viselik, és nekik a szent helyeket mutogatják.” A ferencesek biztosították a latin kereszténység, a latin liturgia jelenlétét a Szentföldön, a Szent Sír-bazilikában. Kezdetekben elsősorban a nyugati országok kereskedői keresték fel a szentföldi ferenceseket. Letelepedésük után először a betlehemi plébánia körül alakult ki latin rítusú közösség, később más helyeken is, sokszor a görög ortodox vallásúak tértek át.

– Az igaz, hogy amikor 1219-ben Assisi Szent Ferenc találkozott a Szentföldön Szaladin egyiptomi szultánnal, majdnem megtérítette őt?

– A találkozás ténye igaz, hiszen a ferences rendi életrajzok mellett hat, renden kívüli beszámoló is említést tesz erről. Az viszont, hogy Ferenc majdnem megtérítette a szultánt, nem igazolható. Az tény, hogy Pelagius bíboros, pápai legátus azzal engedte át Ferencet a szultánhoz, hogy ez az ő felelőssége, nem ért vele egyet.

– Hogyan alakult a ferencesek jelenléte az évszázadok során a Szentföldön?

– Ez érdekes dolog, mert ha azt mondjuk, hogy ferencesek jelenléte a Szentföldön, általában mindenki a Ferences Kusztódiára gondol, amit 1342-ben hozott létre VI. Kelemen pápa. Ekkor már ötven éve megszűnt a keresztes királyság, 1291-ben Akkó elestével vége a történetnek. A ferencesek Ciprusra menekültek, innen jöttek aztán vissza. VI. Kelemen bullája húsz főben határozza meg a testvérek számát, ez nagyjából így oszlott meg: nyolcan-tízen a Cenákulumban, ketten a Szent Sírnál (havi váltással), hatan vagy többen Betlehemben. Ez alapján 1347-ben Betlehemben, 1392-ben a Getszemáni közelében lévő „Mária sírja” szent helyen, 1485-ben pedig Ain Karemben, Keresztelő Szent János születésének helyszínén telepedtek le, később Názáretben, a 19. században pedig nagyon sok helyen.

– S mi a helyzet napjainkban?

– A mai helyzet függvényében úgy érdemes visszatekinteni az elmúlt nyolcszáz évre, hogy a latin hierarchia megszűnése után hatszáz éven keresztül az ordinárius, a latin egyház képviselője a szentföldi keresztes kusztos volt, egészen pontosan 1847-ig, amikor visszaállítják a Jeruzsálemi Latin Patriarkátust. A nem katolikus ottani közösségek, görögök, örmények olykor még ma is a ferenceseket tekintik a latin egyház hivatalos képviselőinek. A ferenceseknek ma is nagyon erős jelenlétük, kapcsolatrendszerük van a Szentföldön, amit a latin patriarkátussal és a Szentszékkel egyeztetve működtetnek. A nyolcszáz évre visszatekintve nagyon fontos megemlíteni a mintegy kétezer szentföldi vértanút. Mi, magyarok tudjuk, hogy mit jelent a százötven éves oszmán uralom, hogyan működik egy birodalom. A Szentföldön a ferenceseknek ugyancsak egy muszlim birodalom égisze alatt kellett tevékenykedniük, fennmaradniuk, zarándokokat segíteniük. Még a 19. századbeli zarándokok visszaemlékezései is arról szólnak, hogy Jeruzsálemben janicsárok kísérték őket mindenhová. Ők pénz ellenében vigyáztak arra, hogy a saját törzseik ne támadják meg a zarándokokat. Súlyos fenyegetettséget jelentett évszázadokon keresztül a pestis is, amely a 14. századtól kezdve gyakran pusztított. Ilyenkor a ferencesek egyrészt visszahúzódtak, hogy védjék magukat, másrészt még inkább kimentek, hogy segítsenek az embereknek, szentségileg és orvosilag is. Ha egyikük elkapta a betegséget, társa állt a helyére. Az évszázadok során több ezer ferences halt meg a Szentföldön a járványban.

– Hány ferences él ma a Szentföldön?

– A Kusztódia létszáma jelenleg 270, világszerte 57 helyen működik.

– Mennyire vannak kitéve üldözéseknek, vagy mivel kevesen vannak, viszonylagos biztonságban élhetnek?

– A szentföldi kusztos a negyvenes években bizalmatlan volt az izraeli hatalommal szemben és nagyon féltette a szent helyeket, ugyanakkor ma inkább az az általános vélemény, hogy a zsidó állam fennhatósága nagyobb garanciát jelent a szent helyek látogatására, mert megnövekedett a muszlim szélsőségesektől való félelem. Ez az igazi fenyegetés. Nem beszélhetünk üldözésekről, de az igaz, hogy egy olyan ország területén élnek, amelyre két másik is teljes egészében igényt tart. Ebben a helyzetben a palesztin keresztényeknek különösen nehéz a helyzetük, kiszorulnak a társadalom peremére.

– A ferencesek alapításuk kezdetétől fogva nemcsak imádkoztak, hanem kimentek az emberek közé, hirdették az evangéliumot, segítették a társadalom elesettjeit, kitaszítottjait. Miként valósítják ezt meg napjainkban a szentföldi keresztények?

– Van tizennégy iskolájuk, ami elég szép szám, ráadásul szó van arról, hogy újabb iskolákat vegyenek át. Alapvető törekvés, hogy az ott tanulók minél alaposabb műveltségre tegyenek szert. Továbbra is végeznek szociális tevékenységet, szeretetszolgálatot, gyakran a plébániákhoz kapcsolódóan. Ennek nagyon sok formája van. Betlehemben például van egy olasz fiatalember, aki feleségül vett egy palesztin hölgyet, letelepedett, megtanult arabul. A plébánián dolgozik, megszervezi a karitászt, a különböző programokat. Kézműveseket segít, a betlehemi iskolákban megindította a vendéglátóipari képzést.

– Assisi Szent Ferenc egyike a legszelídebb szenteknek, többször is kérte az Urat, hogy tegye őt a béke eszközévé. Miként lehetséges ezt ma megvalósítani a folyamatos terrorfenyegetettségben élő Szentföldön, a háború sújtotta Közel-Keleten?

– Valószínűleg hiányérzetük lesz azoknak, akik a békemozgalmat vagy a nyugati békekezdeményezéseket várják el a szentföldi ferencesektől. Ők nem fognak békegyűléseket rendezni. Hidakat verni emberek között nagyon sok személyes kapcsolaton, kétoldalú nyitottságon keresztül lehet. Egyrészt igyekeznek megérteni az államalkotó nép- és vallás jogos törekvéseit, azonosulni azzal, amivel lehet, másrészt segíteni a palesztinokat, hiszen a keresztények nagy része közülük kerül ki. A szentföldi ferencesek által fenntartott iskolákban kiemelten hangsúlyozzák a béke fontosságát, hirdetik azt a keresztény elvet, hogy erőszakkal nem lehet megoldani semmiféle problémát. A kereszténység semmilyen körülmények között nem lehet a terror eszköze. Megismertetik a tanulókat más vallásokkal is, és személyes kapcsolatokra törekszenek a különböző etnikumokhoz tartozó emberekkel. Egy konkrét példa, hogy működik ez a gyakorlatban: a Szent Sír-bazilikának volt egy kiváló orgonistája, Armando Pierucci, aki azért, hogy legyen kántorutánpótlás, elindított egy zeneiskolát. Jártak oda palesztinok, arab gyerekek, keresztények és muszlimok, még zsidók is. A zenetanárok között pedig különösen meghatározó volt a zsidó jelenlét, rendkívül sok tehetséges zenész van közöttük. Ma már ez a kezdeményezés, a Magnificat zeneiskola szimbóluma annak, miként lehetséges békében élni és együttműködni a különböző nép- és vallási csoporthoz tartozó személyeknek. A zene valóban képes eltüntetni azokat az ellentéteket, melyek egymásnak feszítik az embereket.

 

(A kép forrása: a kapucinusok római történeti intézetének egy kódexe)

A ferencesek szentföldi jelenlétének nyolcszázadik évfordulójára emlékező főrendezvény Jeruzsálemben lesz október 15–17-én. Római vendégek mellett ott lesz a rendi főelöljáró is. A rendezvény kiemelt eseményei: szentmise, konferencia, kiállítás, Terra Sancta Organ Festival (www.tsorganfestival.org). Az orgonakoncert előadója Kovács Róbert, a Bécsi Filharmonikusok orgonistája lesz. Az emlékbizottság vezetője Narcyz Klimas lengyel ferences, történész, a Kusztódia levéltárosa.

November 18-án, szombaton a Sapientia Főiskola őszi tanulmányi napjának témája szintén a Szentföld lesz, jeruzsálemi előadókkal.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ferences változások

A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány vezetése minden tavasszal átgondolja, ki hol és milyen feladattal folytassa augusztustól szerzetesi szolgálatát. A helyezések és kinevezések, amelyek augusztustól érvényesek, idén is számos ferences közösséget és általuk vezetett intézményt érintenek.

A rendi szabályzat szerint bizonyos pozíciók – pl. a házfőnöki és a vezetőségi megbízatások – meghatározott időtartamra szólnak, tovább nem folytathatók. A változásoknak részben ez az oka. A ferencesek hazánk legnépesebb férfi szerzetesrendje 109 taggal, közülük 89-en papok. 14 rendházban élnek, 18 templomban, hat oktatási, hat szociális és négy kulturális intézményben teljesítenek szolgálatot. Az átlag életkor továbbra is ötven év alatt van.

Új házfőnöke, vagyis gvardiánja lesz a budai, Margit körúti rendháznak (Varga Kapisztrán), az esztergomi közösségnek (Papp Tihamér), Gyöngyösnek (Posztós Erik), Mátraverebély-Szentkútnak (Orosz Lóránt), Pasarétnek (Komáromi Előd), a pesti ferenceseknek (Kővágó Szerafim testvér), Szécsénynek (Portik-Lukács Lóránt, aki az erdélyi rendtartomány tagja), Szombathelynek (Horváth Achilles) és Zalaegerszegnek (Szikszay Leopold).

A ferences plébániák egy részében is vezetőváltás történik. Az új plébánosok: Margit körút – Lendvai Zalán, Pasarét – Kálmán Peregrin.

További fontos változás még, hogy a szentkúti nemzeti kegyhely vezetését is átveszi Orosz Lóránt, valamint új igazgató irányítja a rend szentendrei gimnáziumát a következő tanévtől, Bécser Róbert személyében. Az új növendékmagiszter Komáromi Előd, az új jelöltmagiszter Bagyinszki Ágoston lesz. A plébánosi és kegyhelyigazgatói kinevezéseket az érintett püspököknek még jóvá kell hagyniuk.

 


Szerdahelyi Csongor
Ferences Sajtóközpont
20-775-3366