Evangélium 2019. május 18. – Szombat

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
Jn 14,7-14

Elmélkedés

A mai evangélium Jézus bátorító és útmutató kijelentésével kezdődik: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Jézus az út mindenki számára, amelyen eljuthat Isten szeretetébe, közösségébe. Az „ismeret”, amiről Jézus beszél nem megtanulható tudást vagy annak elsajátítását jelenti, hanem olyan tapasztalatot, amely túlmutat az evilági valóságon, a földi törvényszerűségeken, és ajtót nyit a természetfeletti valóságra, amelyet a hit szemével, a hit által ismerünk meg. Fülöp apostol bizonyosságot kér Jézustól, mégpedig olyan bizonyítékot, ami már a földi életben kétségbevonhatatlanul igazolná az ember számára Isten létezését és szeretetét. „Mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk” – hangzik Fülöp kérése, amire Jézus megerősíti imént mondott szavait, miszerint az ő személyében megismerhető az Atya.
Keresztény hitünk lényegéhez, Isten utáni vágyakozásunk, Isten-keresésünk lényegéhez értünk itt. Istennel, akiben nem csak a világ teremtőjét ismerhetjük fel, hanem életünk ajándékozóját és Urát is, az ő Fia, Jézus Krisztus által találkozhatunk. Jézus arcára tekintve megláthatjuk Isten arcát. Jézus tekintetén keresztül az irgalmas Isten néz ránk. Jézus önfeláldozó szívén keresztül Isten szeret minket. Jézus szava által Isten közli velünk az üdvösségre vezető igazságot.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tanúságtétel, a szeretetgyakorlás és a misszió minden formája a te nevedben történik. A te nevedben hirdetjük az evangéliumot és gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit. Te megfelelő segítséget adsz nekünk küldetésünk teljesítéséhez azáltal, hogy elküldöd számunkra a Szentlelket. A Lélek indít minket az igehirdetésre és a tanúságtételre, ő irányítja és vezeti az Egyházat a misszióban és a Szentlélek gondoskodik a missziós szolgálat eredményességéről. Adj jóindulatot mindazok szívébe, akikhez te küldesz minket!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190518.mp3

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium lemondás

Evangélium 2019. május 17. – Péntek

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
Jn 14,1-6

Elmélkedés

Szent János evangélista részletesen, hosszan ismerteti Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott búcsúbeszédét. A leírásból érezhetjük, hogy csak olyan személy képes erre, aki személyesen is ott lehetett és hallhatta az Úr szavait, illetve a későbbiekben sokszor átgondolta és elmondhatta másoknak az egykor elhangzottakat. Az evangélista Jézus működésének a bemutatásakor is mindig törekedett arra, hogy az egyes események, cselekedetek és csodák mélyebb lelki tartalmára rávilágítson, s ez a szándék a búcsúbeszéd leírásakor is nyilvánvaló.
E mélyebb lelki tartalom kifejtése mögött két dolgot érdemes észrevennünk. Először is azt, hogy a jézusi beszédek írásba foglalása már az Úr megváltó halála és feltámadása, továbbá a Szentlélek eljövetele után történt. János már a feltámadás fényében idézi fel magában a beszédet és a Szentlélek is megnyitotta értelmét a megváltás titkának megértésére. Az igazság megértésének, felismerésének titokzatos működését látjuk itt: Jézus az ő személyében és szavaiban kinyilatkoztatja a mennyei Atyát, amely kinyilatkoztatást a Szentlélek világít meg az ember számára.
A második lényeges körülmény, hogy a Krisztus-esemény és a krisztusi tanítás megértésének első lépcsőfoka az apostoli igehirdetésben már megtörtént. János is és a többi apostol is éveken keresztül hirdették mindazt, amit Mesterük mellett átéltek és hallottak, s ez idő alatt kikristályosodott, letisztult az üzenet. Ez a tiszta tanítás jut el hozzánk az Egyház igehirdető szolgálata által.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára. Óvj meg mindnyájunkat ebben az esztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez. Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190517.mp3

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium lemondás

Evangélium 2019. május 16. – Csütörtök

Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”
Jn 13,16-20

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet az utolsó vacsora sajátos eseményére, a lábmosásra való utalással kezdődik. Étkezés közben Jézus megmossa tanítványai lábát. Jézus korában kialakult forgatókönyve volt a húsvéti vacsorának, amelyek az Úr utolsó vacsoráján is nyomon követhetőek. A vacsora része volt a résztvevők szertartásos kézmosása. De nem a lábmosás! A vacsorát vezető családfő nem mosta meg a többiek lábát. Jézus tehát eltér a megszokott rendtől, és éppen ez adja cselekedetének a hangsúlyt. Megmossa apostolai lábát. Teszi ezt egyrészt azért, hogy bebizonyítsa számukra, hogy valóban szolgálni jött, és nem tarja alantasnak az olyan szolgálatot, amit a vendégek megérkezésekor a rabszolgák szoktak végezni. Másrészt cselekedetével példát adott apostolainak: ők is alázattal szolgálják embertársaikat.
Mindezek fényében már érthető az Úr tanítása, aki ezt mondja: „Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél.” Jézus az úr és mi a szolgák, az ő szolgái. Nem képzelhetjük magunkat nagyobbnak nála, mert ez bűn volna, a teremtmény lázadása a Teremtő ellen. Továbbá Jézus a küldő, mi pedig a küldöttek, akik tanúságot teszünk róla. Ahogyan ő azt hirdeti, amit a mennyei Atya bízott rá, ugyanúgy nekünk is azt kell hirdetnünk, amit Krisztus bíz ránk. Ne önállósítsuk tehát magunkat, hanem mindig az ő nevében végezzük szolgálatunkat és tanúságtételünket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, már rád találtam, mégsem adtam el mindenem, a rossz szokásaim, hibáim, kicsinyességem, melyek gátolnak abban, hogy egészen a tiéd legyek. Ne menj el tőlem, legyél segítségem, győzz bennem a rossz felett, mert nem vágyok másra, csak hogy a fényed uralkodjék bennem. Köszönöm, hogy kincs vagyok a szívedben, segíts, hogy kinccsé váljak mások számára.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190516.mp3

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium lemondás

Evangélium 2019. május 15. – Szerda

Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.
Jn 12,44-50

Elmélkedés

A világosság és a sötétség, a hit és hitetlenség gondolata végighúzódik János evangéliumában. A mai részletben ezt mondja Jézus: „Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben.” A mondás egyértelműsíti, hogy a világosság a hitet és Jézus személyének, valamint tanításának elfogadását, a sötétség pedig a hitetlenséget, az elutasítást jelképezi.
Jézus tanítása valóban igazság és megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatás. De ezt az igazságot nem kötelező elfogadnia az embernek. Itt egy másik szintre érkezünk, oda, hogy a világosság és a sötétség az emberben jelen van, az ember lelkének mélyén küzd egymással. A döntésem annak függvénye, hogy melyiknek a hatását engedem érvényesülni. Jézusnak az a szándéka, hogy meggyőzze az embereket. Nem elítélni akar minket, hanem megváltásunkat, bűntől való szabadulásunkat hozza el. Meg szeretne minket győzni arról, hogy ismerjük fel a lelkünk mélyén lakó rosszat, a bűnt, és szabaduljunk meg tőle. És ismerjük fel a lelkünk mélyén lévő jót, mindazt, ami a Teremtő Istennek köszönhető, és ezt engedjük a felszínre. Amikor tehát a saját döntésünkről van szó, akkor nincs átmenet a világosság és a sötétség között. Nincs szürkület, nincs félhomály, nincs köztes állapot. Ha Isten világossága nem győz bennem, akkor a sötétség foglya maradok.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190515.mp3

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium lemondás

Evangélium 2019. május 14. – Kedd

Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,22-30

Elmélkedés

A mai evangéliumban folytatódik a nyájáról gondoskodó pásztorról és a pásztorára hallgató nyájról szóló jézusi tanítás. Ezt mondja a mi Urunk: „Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik.” Érdemes sorra vennünk ezt a három kijelentést.
Először az hangzik el, hogy Jézusra hallgatnak az ő juhai. Egészen világos és egyértelmű ennek üzenete. Az tartozik Jézushoz, aki megnyitja fülét, értelmét és szívét az Isten országát hirdető Jézus előtt. Aki viszont nem hallgat rá és elutasítja tanítását, az nem lehet tagja Isten országának. Az igazság elfogadása nem kényszer senki számára. Felismerem-e Jézus személyében az üdvösség közvetítőjét és tanításában az üdvösség örömhírét?
A második kijelentés a pásztor és a nyáj kapcsolatát világítja meg. Nem idegenek egymás számára. A pásztor jól ismeri nyájának minden tagját, a bárányok pedig jól tudják, hogy ki a pásztoruk, ki a vezetőjük. Ismerik a hangját és követik őt, de az idegen hangjától elfordulnak. Felismerem-e Krisztus tanításában a követendő és életemet átformáló igazságot?
A harmadik kijelentés ígéretet fogalmaz meg azok számára, akik engedelmesen követik a pásztorukat: eljutnak az örök életre. Jézus nem küld minket, hogy egyedül haladjunk, küszködjünk életünk során, hanem vezet minket, velünk halad az örök élet útján.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmas Istenünk, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190514.mp3

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium lemondás

Evangélium 2019. május 13. – Hétfő

Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
Jn 10,1-10

Elmélkedés

A mindenható Isten az idők kezdetén szeretetből teremtette meg a világot és benne az embert, az idők teljességében pedig szeretetből küldte el Fiát a világba, hozzánk emberekhez. Jézus Krisztus személyében Isten Jó Pásztorként mutatkozik meg, aki ismer minden embert, ahogyan a nyáj minden bárányát ismeri a pásztor. De nem csak a rábízott bárányokat ismeri a pásztor, hanem azt is, hogy hol vannak a jó legelők, illetve milyen veszélyek, vadállatok leselkednek a nyájra. A pásztor jól tudja, hogy hová kell vezetnie a nyájat és képes arra, hogy megvédje az állatokat.
Jézus földi küldetése az volt, hogy hirdesse az üdvösség örömhírét. Ő és az ő tanítása vezet minket az örök élet felé. De hogyan lehetséges, hogy az ő földi világból való távozása, mennybemenetele után is terjedjen a világban az örömhír és el is jusson minden emberhez? A válasz egyszerű: Az Úr megbízatást, küldetést adott apostolainak, az évszázadok során pedig küldetést ad az apostolok utódainak, a püspököknek és a papoknak, hogy folytassák az üdvösség művét, terjesszék az örömhírt és jó pásztorként vezessék a Krisztusban hívőket. Isten minden korban hív, megszólít embereket, akiknek hasonlóvá kell válniuk Krisztushoz, a Jó Pásztorhoz. Isten tehát szüntelenül gondoskodik arról, hogy meghívott szolgái által elhangozzék az örömhír.
Hallgatok-e a pásztorok, a lelkipásztorok szavára, akiken keresztül Jézus szól hozzám?
© Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190513.mp3

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium lemondás

Evangélium 2019. május 12. – Húsvét 4. vasárnapja

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,27-30

Elmélkedés

A pásztor
Egyházunk ma, húsvét 4. vasárnapján a Papi és szerzetesi hivatások világnapját tartja, amelyet az evangéliumi szöveg alapján Jó Pásztor vasárnapnak is nevezünk. E napon tehát a papokra emlékezünk, akik Jézusnak, az örök pásztornak példáját követve maguk is jó pásztorai akarnak lenni a rájuk bízottaknak.
A pásztor alakja végigvonul a Szentíráson. Mindjárt a teremtés leírása után találkozunk Ábellel, Ádám és Éva fiával, aki pásztor volt és nyájának legszebb bárányát áldozta fel Istennek. Utána pedig ott vannak a választott nép ősatyái, Ábrahám, Izsák és Jákob, valamennyien pásztorok. Még tovább olvasva a bibliai történeteket találkozunk Mózessel, aki apósának, Jetrónak a bárányait legeltette, amikor az égő csipkebokorban megjelent neki Isten. Nem feledkezhetünk el az ószövetségi idők nagy alakjáról, Dávid királyról, aki gyermekként szintén pásztorkodott, s a pásztorfiúból lett Izrael egyik legjelentősebb uralkodója. Szintén ószövetségi példa, hogy a 23. zsoltárban maga Isten a jó pásztor, aki biztos legelőre vezeti övéit. Az újszövetségben Jézus születésénél találkozunk pásztorokkal, ők tudják meg elsőként az angyalok híradásából, hogy Betlehemben megszületett a Megváltó, s nyomban el is indulnak, hogy hódolatukat kifejezzék. Másrészt Jézus példabeszédeiben találkozunk a pásztor alakjával, aki például egy időre otthagyja a kilencvenkilenc bárányt, hogy az egyetlen elveszettet megkeresse és visszavezesse a nyájhoz. A mai evangéliumban pedig Jézus önmagát nevezi pásztornak, ezt mondja: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik.”
Jézus olyan pásztor, aki őrzi juhait, vigyáz rájuk, jól ismeri az őket fenyegető veszélyeket. Ezért mondja: „senki nem ragadja ki őket kezemből.” Felelősséget érez azokért, akiket az Atya rábízott, ezért semmilyen körülmények között nem hagyja el helyét. Az Úr hűséges pásztori feladatához, közösségét, az Egyházat, szelíd szeretettel védelmezi. Ha a krisztusi közösséghez tartozunk, soha nem érezzük magunkat védtelennek vagy kiszolgáltatottnak, mert örök pásztorunk gondunkat viseli, többek között oly módon, hogy szíve szerinti pásztorokat ad minden korban a nyáj élére, akik az ő nevében végzik pásztori szolgálatukat.
Másrészt ki kell emelnünk az Úrnál azt a pásztori jellemzőt, hogy összetartja, egy közösségbe fogja a nyájat, amelyből senkit nem akar kizárni. Ezzel kapcsolatban így fogalmazza meg nagy vágyát: „Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra: egy nyáj lesz és egy pásztor” (Jn 10,16). Ma hálát kell adnunk azokért a pásztorokért, akik az Egyház történelme folyamán megértették az Úr vágyát és pásztori szolgálatukkal, igehirdetésükkel és életpéldájukkal előmozdították a krisztusi közösség egységét.
A jó pásztor harmadik tulajdonsága, hogy „ismeri juhait.” A juhok pedig ismerik pásztorukat és hallgatnak rá. A Mester és tanítványainak kapcsolatáról van itt szó, a kölcsönös barátságról és szeretetről. Adjunk ma hálát azokért a papokért, akik Krisztushoz vezettek és az ő szeretetére tanítottak minket.
Befejezésül még egy tulajdonságot kell kiemelnünk, amit Jézus más helyen így említ: „Életemet adom a juhokért” (Jn 10,15). Az Úr által rendelt pásztoroknak ebben is követniük kell Jézust, s ha a vértanú papokra és püspökökre gondolunk, akkor számos példát találunk olyanokra, akik megértették és megtették ezt, életüket is készek voltak feláldozni.
Hallgatok-e Jézus és az általa rendelt pásztorok szavára? Engedem-e, hogy az örök élet ösvényén vezessenek?
© Horváth István Sándor

Imádság

Jó Pásztorunk, Jézus Krisztus! Segítsd a papokat, hogy mindenkor a mennyei Atya szeretetét sugározzák a gyermekek és a fiatalok felé! Segítsd a papokat, hogy hirdessék az életet, és arra bátorítsák a családi életre készülőket és a családokat, hogy mindig számíthatnak Isten segítségére! Segítsd őket, hogy Isten jóságát és erősítő kegyelmét közvetítsék a betegeknek és a haldoklóknak! Élj minden pap szívében, hogy az irgalomban gazdag Istent képviseljék, amikor gyóntatják a bűnbánókat és a megtérőket! Segítsd őket, hogy hivatásukat szolgálatnak tekintsék!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190512.mp3

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium lemondás

Evangélium 2019. május 11. – Szombat

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69

Elmélkedés

Jézus tanítása az örök élet kenyeréről, az ő testéről, amelyet eledelül ad az embereknek, sokakból értetlenséget váltott ki és többen elhagyták őt tanítványai közül. Érthető, hogy ebben a helyzetben nem kis csalódottsággal kérdezi Jézus a legközvetlenebb barátait, apostolait szándékukról: „Ti is el akartok menni?” Ekkor Péter megerősíti, hogy kitartanak Mesterük mellett. Lényeges kijelentést, hitvallást tesz: „Az örök élet igéi nálad vannak.”
Jézuson kívül senki nem ígér örök életet az embernek. Az emberi ígéretek a földi dolgokra vonatkoznak és sokszor nem is tartják be őket. Az emberi ígéretek sokszor csak szavak maradnak, és nem válnak sem tettekké, sem valósággá. A semmivé foszlott ígéretek pedig csak növelik az ember bizonytalanságát és felerősítik bennünk azt a meglátást, hogy Isten ígéretei megbízhatóak. Jézus ígérete biztos, biztosan megvalósuló és túlmutat a földi valóság határain. Az ő ígérete beteljesíti hallhatatlanság utáni vágyunkat. Ígérete reményt önt mindazokba, akik Isten után és a teljes boldogságra vágyakoznak. Ígérete utat mutat nekünk, hogy miként juthatunk el mennyei Atyánkhoz. Az örök életet az a Jézus ígéri meg nekünk, akit az Atya feltámasztott a halálból és örökké él. Kövessük őt, hogy az ő ígérete és a mi reményünk szerint eljussunk az üdvösségre!
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190511.mp3

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium lemondás

Evangélium 2019. május 10. – Péntek



Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59

Elmélkedés

Jézus eucharisztikus beszédének utolsó részletéhez érkeztünk a mai napon, amelyben a feltámadást és az örök életet ígéri meg azoknak, akik hisznek benne és az Élő Kenyérrel, az ő testével táplálkoznak. Itt már az egykori hallgatóság reakciója is elhangzik, akik ezt kérdezik: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Csodálkozás és értetlenség tükröződik a kérdésből. Nem értik még az Úr szavait, nem tudhatják még, hogy miként ajándékozza önmagát az emberiségnek. Jézus szavainak értelme, s annak teljessége a szenvedés estéjén, az utolsó vacsorán bontakozik ki, amikor megalapítja az Oltáriszentséget. Az utolsó vacsora fényében válik az apostolok számára és a mi számunkra is világossá mindaz, amit Jézus a kenyérszaporítás után az élet kenyeréről mondott.
Arra a kérdésre tehát, hogy miként adhatja Jézus az ő testét eledelül az embereknek, az utolsó vacsorán kapjuk meg a választ. Ennek az utolsó vacsorának eseményére emlékezünk és ezt tesszük jelenvalóvá minden szentmisében. A szentmisét bemutató pap imádsága és a Szentlélek leszállása, közreműködése által a kenyér az Úr testévé, a bor pedig az ő vérévé változik át. Az Eucharisztia titkát akkor érthetjük meg a leginkább, ha nem csupán hiszünk benne és nem csupán imádásunkat fejezzük ki iránta, hanem magunkhoz vesszük a szentáldozásban. A szentáldozás által megújul életünk Krisztusban.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190510.mp3

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium lemondás

Evangélium 2019. május 9. – Csütörtök



A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.” Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”
Jn 6,44-51

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítás utáni jézusi beszédet tovább olvasva az evangéliumban, újabb gondolattal gazdagodunk. Saját testéről, mint kenyérről ezt mondja Jézus: „Aki e kenyérből eszik, örökké él.” Nem csupán ígéret ez, hanem beteljesedés is. Ígéret, üdvösségünk szempontjából a legfontosabb ígéret ez számunkra. Ha Krisztus testével táplálkozunk, akkor eljuthatunk az örök életre. Ebből a szempontból valóban a jövőnkre, végső sorsunkra vonatkozik ez a kijelentés. Ugyanakkor beteljesedésről is beszélhetünk, hiszen azáltal, hogy magunkhoz vesszük Krisztus testét az Eucharisztiában, már földi életünkben részesedünk az örökkévalóságban, már most birtokoljuk azt, aminek teljességét az örök életben kapjuk meg.
Az isteni gondviselés jelét és ajándékát fedezzük fel az Oltáriszentségben. Maga Isten gondoskodik rólunk, amikor lelki kenyeret nyújt nekünk a földi életben, és neki köszönhetjük, hogy vezet minket az örökkévalóság felé. Aki visszautasítja az Oltáriszentséget és nem akar élni annak vételével, az tulajdonképpen Isten szeretetét, gondviselését és végső soron az általa felkínált üdvösséget utasítja vissza.
A vallásosság megújításának nagy lehetősége tárul fel itt a hívek számára. Akik bűneik miatt nem járulhattak szentáldozáshoz és nem igyekeztek mielőbb megszabadulni azoktól, ne halogassák tovább a szentgyónást! Legyen rendszeres a szentgyónás, hogy rendszeressé válhasson a szentáldozás is!
© Horváth István Sándor

Imádság

Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt, hogy a szeretettől testvér legyen.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190509.mp3

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium lemondás