MONDAY

Daily Advent Prayer
“Lord, open my lips, and my mouth shall declare your praise.”


Collect:
May our prayer of petition
rise before you, we pray, O Lord,
that, with purity unblemished,
we, your servants, may come, as we desire,
to celebrate the great mystery
of the Incarnation of your Only Begotten Son.
Who lives and reigns with you in the unity of the Holy Spirit,
one God, for ever and ever.

Today’s Readings

Daily Meditation:
Our God will come to save us!
What an incredible promise!
Each of these days uses images to help us
to imagine and become excited about the ways
our God has tried to prepare us, through the prophets
to be ready for the healing and restoration and love
that is offered us in Jesus.
For all in me that is feeble or weak or frightened
I can simply listen to these words:

Strengthen the hands that are feeble,
make firm the knees that are weak,
Say to those whose hearts are frightened:
Be strong, fear not!
Here is your God,
he comes with vindication;
With divine recompense
he comes to save you.

Isaiah 35

Which is easier, to say, ‘Your sins are forgiven,’
or to say, ‘Rise and walk’?

Luke 5

Today’s Daily Reflection

Intercessions:
To Christ our Redeemer, who will come again to free from
the power of death all those who return to him, let
us humbly pray:
Come, Lord Jesus!

As we proclaim your coming, Lord,
– cleanse our hearts of every vain desire.

Lord, may the Church which you founded,
– proclaim your greatness to all peoples.

Your law is a light to our eyes,
– let it  protect those who trust in you.

You allow the joys of your coming to be foretold to us by
your Church,
– may we receive you with eager devotion.

Closing Prayer:
God of Strength,
I need your courage.
You offer to make firm the knees that are weak.
Only you know how frightened I so often am.

And you do offer me strength.
There is the promise of your Son’s coming
and knowing that you will save me.
I can’t do this on my own
no matter how often I think I can.

Give me the humility to ask for your help
and open heart to accept
your healing and love in my life.

May the Lord bless us,
protect us from all evil
and bring us to everlasting life.
Amen.



Praying Advent Home | Creighton University’s Online Ministries Home

Astonishment at the Mercy of God Monday, December 10, 2018

Monday of the Second Week of Advent

Readings for Today

All Saints for Today

Then astonishment seized them all and they glorified God, and, struck with awe, they said, “We have seen incredible things today.”  Luke 5:26

They were “astonished” because Jesus cured the paralytic after he was lowered through the roof of a house in which Jesus was teaching.  Jesus cured him and they were amazed.

But this was not what amazed and astonished people the most.  What was most astonishing was that Jesus also said to the paralytic, “As for you, your sins are forgiven” (Luke 5:20).  Jesus then confirmed that He had the power to forgive sins by performing this physical miracle.

True, most people went home that day speaking first about the physical healing.  But you can be certain that, as they pondered this experience, they were even more deeply moved by the forgiveness of sins.  Perhaps they did not fully understand what this all meant.  But, nonetheless, His words of forgiveness were quite powerful and transforming.

Reflect, today, upon your desire to receive God’s forgiveness in your life.  Do you long to hear these words spoken to you?  Do you long to experience the mercy and forgiveness of Jesus in your life?  The reason He came from Heaven to Earth was to offer you the forgiveness of your sins.  Miracles do not matter in the end.  What matters is mercy and forgiveness.  When you receive this gift of His mercy you will also glorify God with a joyous and holy astonishment as you see this incredible gift unfold in your life.

Lord, I do desire Your mercy and forgiveness in my life.  Help me to lower myself before You so that I can hear You say, ‘Your sins are forgiven.’  Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Advent Resources

December 10., hétfő

Iz 35,1-10; Zsolt 84; Lk 5,17-26

Figyelem. Ahogy a törékeny 11.-es gimnazista lány hamar
elkészülve (jeles) dolgozatával felteszi fejhallgatóját.
Bosszús is vagyok, de megkérdem, mit hallgat. Kedvencét,
metált. Belehallgathatok? Készségesen kikeresi kedvenc
számait. Dübörgés, tombolás, hörgés. De először hallgatva
metált meglepve figyelem: mindig van alul, hátul, rejtve a
torz tuctuc mélyén egy meglepően lírai dallam is.
Az órán a nyugatosok mellett “műelemezzük” e zenei stílust
is. Tiszta advent: fülelni, meghallani a hétköznapok
dübörgése alatt a Szépet.
“Örökké ég a felhők mögött”, mondja Babits.
“Bátorság, ne féljetek” (Iz 35): van dallam. Figyelem.

—–

Remény: fontos kapaszkodó egy magamfajta vándorlónak,
másképpen nem is lehet végigélni az életet. Remélni és
bízni: mindennapos kötelesség és feladat, ritkábban
ajándék. Öröm, amikor ráismerek, felfogom, hogy Isten
országa közel van, szinte karnyújtásnyira. Vágyott
állapot, hogy a Gyógyítóval találkozzak, és a jelenlétében
élhessek.

____________________________________________
[uzenet] nagyböjti és adventi levelező lista
fel- és leiratkozás, információk: https://szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet
napi Szentírási idézetek: http://www.katolikus.hu/igenaptar/
Problémát az uzenet-owner@szepi.hu címen jelezze!

Evangélium 2018. december 10. – Hétfő



Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.
Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért fölmentek a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.”
Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?” Jézus pedig gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban? Mi könnyebb, ha azt mondom: „Bocsánatot nyertek bűneid!” – vagy azt: „Kelj föl és járj!”? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt. Fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma.”
Lk 5,17-26

Elmélkedés

Az advent idején nem a csoda miatt olvassuk a járásképtelen, béna ember meggyógyításának történetét, hanem az ahhoz kapcsolódó jézusi kinyilatkoztatás miatt, amelynek témája a bűnök megbocsátása. Mielőtt még csodát tenne, az Úr kijelenti: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.” Ezt hallván a jelenlévő írástudók és farizeusok visszakérdeznek: „Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?” Jó irányba gondolkodnak, megállapításuk valóban helyes, hiszen egyedül Istennek van hatalma a bűnök megbocsátására. Mégis tévednek, s tévedésük abban áll, hogy nem hisznek Jézus istenségében.
Jézus azzal bizonyítja isteni hatalmát, bűnbocsátó képességét, hogy meggyógyítja a béna embert. A testi gyógyuláshoz a lelki megtisztulás a bűntől való szabadulás kapcsolódik, jelen esetben a betegség megszűnése igazolja a bűntől való szabadulást. A beteg testi gyógyulása ugyanis egyértelmű. Az Úr szavára saját lábán távozik az, aki nemrég még egyetlen lépést sem tudott megtenni. Jogosan gondoljuk, hogy akinek szavára megtörténik a testi gyógyulás, annak szavára, felszólítására a lélek gyógyulása is bekövetkezik. Jézus velünk is ugyanezt teszi, amikor a bűnbocsánat szentségében eltörli bűneinket és alkalmassá tesz minket arra, hogy elinduljunk egy új úton, az életszentség útján.
Hiszek-e testet és lelket gyógyító erejében?
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te egykor bűnbánatot hirdettél a népnek és megtérést vártál az emberektől. Evangéliumod üzenete arra ösztönöz, hogy szembenézzek önmagammal, bűnös múltammal, életem hibáival. Segíts felismernem mindazt, amin változtatnom kell, s amin a te kegyelmeddel változtathatok. Adj szívembe igaz bűnbánatot! Add nekem a Szentlélekben való újjászületés kegyelmét! Mutasd meg nekem, milyen úton induljak, s mit vársz tőlem a jövőben!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20181210.mp3

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium lemondás

Second Sunday of Advent

Daily Advent Prayer
“Lord, open my lips, and my mouth shall declare your praise.”

Entrance Antiphon:
People of Zion, behold,
the Lord will come to save the nations,
and the Lord will make the glory of his voice heard
in the joy of your heart.

Collect:
Almighty and merciful God,
may no earthly undertaking hinder those
who set out in haste to meet your Son,
but may our learning of heavenly wisdom
gain us admittance to his company.
Who lives and reigns with you in the unity of the Holy Spirit,
one God, for ever and ever.

Today’s Readings:

Daily Meditation:
Judah shall be safe and Jerusalem dwell secure.
We begin Advent coming to the Lord who promises to keep us safe. In awe we say:

“To you, O Lord, I lift up my soul!”
Psalm 25

Let’s begin this week with a deeply felt prayer.
Even if we don’t know exactly what we need or long for,
today, let’s try to express our desire for God’s help and assistance.

The days are coming, says the Lord, when I will fulfill the promise I made to the house of Israel and Judah. Jeremiah 33

He guides the humble to justice,
he teaches the humble his way.
Psalm 25

Today’s Daily Reflection

Intercessions:
To the Lord Jesus Christ, judge of the living dead,
let us pray:
Come, Lord Jesus!

Lord Jesus, you came to save sinners,
– protect us in times of temptation.

You will come in glory to be our judge,
– show in us your power to save.

Help us to keep the precepts of your law with the strength
of the Spirit,
– and to look forward in love to your coming.

You are praised throughout the ages; in your mercy help
us to live devoutly and temperately in this life,
– as we wait in joyful hope for the revelation of your
glory.

Closing Prayer:
Dear Lord,
Through the darkness, I look for your wisdom.
I want my heart to be open to you.
But sometimes in these days, it seems that
so many things come between us.

Help me to be awake and aware
of the radiance you bring to my life.
Help me to be grateful each day
for the blessings of family and friends.
Let me be a peacemaker
in my own life, and in the world.
Let me pray especially for this difficult world
and those who are so in need of an end to violence.
My heart begs for this as my Advent prayer today.

May the Lord bless us,
protect us from all evil
and bring us to everlasting life.
Amen.

Creighton U. Online Ministries Home Page | Praying Advent Home Page|Site Index

Humility Prepares the Way for Christ Sunday, December 9, 2018

Second Sunday of Advent

Readings for Today

Saint Juan Diego, Hermit – Optional Memorial

“A voice of one crying out in the desert.  ‘Prepare the way of the Lord, make straight his paths.’”  Luke 3:4

On this, the Second Sunday of Advent, we are given the person of St. John the Baptist to ponder.  What a gift he is!  Jesus Himself stated that “among those born of women there has been none greater than John the Baptist” (Matthew 11:11).  What a compliment!

What is it that made John so great?  We can point to two things in particular.  The first has to do with his calling and the second has to do with his virtue.

First of all, John was great because he was the transition from the Old Testament Prophets to the New Testament.  He was the bridge that prepared for the new life to come.  His unique mission makes him truly great.

But John was great not only because of his unique calling, he was also great because of the virtue he had in his life.  And it is this gift that is worth pondering for our own inspiration more than any other.

The particular virtue that John had was that of humility.  He saw himself as nothing other than a “voice of one crying out in the desert.”  And the Word he spoke was Jesus.

John acknowledged that he was not even worthy to stoop down and untie the sandal straps of Jesus (Mark 1:7).  He was praised by many and followed by many and yet he continuously said of Jesus that “He must increase and I must decrease” (John 3:30).  John was not in it for praise and honor; rather, his mission was to point everyone to the Savior of the world.  He could have sought the honor and praise of many and he would have certainly received it.  They may have even made him king.  But John was more than willing to fulfill his mission and then submit himself to the cruel sword of his executioner.  His humility was such that he was focused only on Jesus and desired only to point to Him.

Reflect, today, upon this humility in your own life.  Do you tend to point to yourself or to Christ?  Do you seek the praise of others or do you humbly point all praise and glory to God?  Humility is the path that St. John the Baptist took and it’s the path we must strive for each and every day.

Lord, thank You for the gift of St. John the Baptist.  May his witness of humility inspire me in my Christian walk.  Help me, Lord, to always point others to You rather than to myself.  Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Advent Resources

Saint of the Day – Saint Juan Diego

December 9., Advent 1. vasárnapja

Bár 5,1-9; Zsolt 125; Fil 1,4-6.8-11; Lk 3,1-6

A mai evangélium felsorakoztatja a világ nagyjait.
Ők jelzik az időt, de a további eseményekben már nem
vesznek részt. Az, ami igazán fontos, az nem a császári
palotában, az előkelők udvarában, vagy a politika
színpadán történik, hanem a sivatag kietlen földjén
kezdődik el. Isten nem az uralkodók harsány világában
szólal meg, hanem a puszta csendjében. Isten nem a világ
hatalmasságaira figyel, hanem a kicsinyekre, akikről a
világ tudomást sem vesz. A harsány események mellet nem
könnyű észrevenni azt, ami igazán lényeges:
egy fogantatás, egy születés,
egy szív mélyén megszólaló hívás.
Meg kellene látnunk a zajos felszín alatt a lényeget, fel
kellene fedeznünk az istentelennek tűnő világban Isten
csendes, rejtett jelenlétét.

____________________________________________
[uzenet] nagyböjti és adventi levelező lista
fel- és leiratkozás, információk: https://szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet
napi Szentírási idézetek: http://www.katolikus.hu/igenaptar/
Problémát az uzenet-owner@szepi.hu címen jelezze!

Evangélium 2018. december 9. – Advent 2. vasárnapja



Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”
Lk 3,1-6

Elmélkedés

A bűnbánat útján
Az ókori világban az advent szó a császár vagy az uralkodó érkezését, látogatását jelentette birodalmának egy tartományába. Mivel ez a kép nagyon kifejező arra vonatkozóan, hogy Isten eljött a világba, a keresztény közösség ennek leírására kezdte használni az advent kifejezést. Isten kilép az ő végtelen dicsőségéből, lehajol az emberiséghez, eljön közénk. És kilép az örökkévalóságból, amikor emberként, halandó emberként megszületik, s ezzel időbeli létezést vállal magára. Isten Fiának, Jézus Krisztusnak megtestesülésével és születésével Isten belépett egy nép, az ószövetségi nép és az egész emberiség történelmébe. Ő az az uralkodó, aki belépett szegényes emberi világunk tartományába, hogy jövetelével és jelenlétével megújítsa életünket, örömet és békességet hozzon számunkra. Isten emberré válásának ténye elgondolkoztat minket: mivel érdemeltük ki és méltók vagyunk-e arra, hogy Isten így mutassa ki végtelen szeretetét irántunk. Kissé elgondolkozva hamar ráébredünk, hogy nem emberi érdemeink jutalmaként történt mindez, hanem amiatt, mert az emberiség letért az Isten útjáról, a szeretet és a bizalom útjáról, és Isten így akarta az embert visszavezetni a helyes útra. Bűneink térítettek le minket az útról, Istentől való elfordulásaink, engedetlenségeink és hűtlenségünk.
Az advent kiváló alkalom arra, hogy visszatérjünk Isten útjára. Erre szólít fel minket Keresztelő János az evangéliumban: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit.” Érdemes felfigyelnünk János tevékenységének helyszínére. Ő nem járja a városokat és falvakat, mint később Jézus, hanem a pusztában él és a Jordán folyó mellett keresztel. Aki új életet akart kezdeni, megbánta bűneit és meg akart keresztelkedni Jánosnál, annak ki kellett mennie hozzá a pusztába, mintegy ki kellett üresítenie a lelkét, hogy aztán Isten megtöltse azt kegyelemmel, új élettel, megújult vallásossággal. Az emberek kivonulása azt is jelképezi, hogy egy kicsit elszakadnak korábbi életüktől, a mindennapok gondjától, mindattól, ami a földhöz és nem az éghez vonzza, köti őket. Elszakadnak korábbi bűnös életüktől és megtisztulnak, amikor János megkereszteli őket.
Pontosan ezt az utat, az elszakadás útját kell nekünk is végigjárnunk az adventi időszakban. Fel kell hagynunk bűneinkkel és engednünk kell, hogy Isten magához vonzzon bennünket. Keresztelő János a mi számunkra is megmutatja az Üdvözítőhöz, a Megváltóhoz vezető egyetlen utat, a bűnbánat útját. A „hegyek és halmok elhordása” talán azt is jelenti, hogy bontsuk le bűneink hegyeit, az önzés és a szeretetlenség magaslatát, a gőg és a hiúság dombját. Bontsuk le mindazt, ami akadályként tornyosul elénk, s eltakarja előlünk a távlatot, a megújulás irányát. A „völgyek feltöltése” pedig talán azt jelenti, hogy a szeretet jócselekedeteivel emelkedjünk ki a mélységből, és engedjük, hogy alázatos bűnbánatunk jutalmaként Isten emeljen fel bennünket.
Így lesz valóban egyenessé a mi adventi utunk, s ezen az egyenes úton fogunk megérkezni karácsony titkához, az emberré lett Istenhez, aki mindenkit irgalmas szívvel fogad.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmas Istenünk! Te elindítasz és vezetsz minket adventi utunkon, amely a bűnbánat útja. Segíts minket, hogy bátran, félelem és aggodalom nélkül induljunk. Adventi utunk Betlehembe, a kis Jézushoz vezet, de bűneink akadályként állnak ezen az úton. El kell őket távolítanunk, hogy fel tudjuk szabadítani az utat és tovább tudjunk haladni. Irgalmadban bízva és megbocsátásodat kérve indulunk. Ébressz bennünk őszinte bűnbánatot, távolíts el szívünkből minden bűnt, hogy egyedül a te szeretetednek legyen helye szívünkben. Megtisztuló szívvel akarunk haladni feléd, megtisztult lélekkel szeretnénk megérkezni hozzád.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20181209.mp3

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium lemondás

The Solemnity of the Immaculate Conception of the Blessed Virgin Mary

 

Daily Advent Prayer
“Lord, open my lips, and my mouth shall declare your praise.”

Collect:
O God, who by the Immaculate Conception of the Blessed Virgin
prepared a worthy dwelling for your Son,
grant, we pray,
that, as you preserved her from every stain
by virtue of the Death of your Son, which you foresaw,
so, through her intercession,
we, too, may be cleansed and admitted to your presence.
Through our Lord Jesus Christ, your Son,
who lives and reigns with you and the Holy Spirit,
one God, for ever and ever.
*

The Readings

Daily Meditation:
Sing to the Lord a new song,
for he has done marvelous deeds.

Today we want to let this feast be part of our Advent journey.
While we are listening to the prophesies and promises,
we pause to give thanks for God’s love for us.
We thank God for the inspiring role of Mary,
for the way she completely says “yes,”
that we might know God’s love more completely.
No matter our faith tradition, we can pause today
to say, with great meaning, our prayer to Mary:

Hail, Mary, full of grace, the Lord is with you.
Blessed are you among women,
and blessed is the fruit of your womb, Jesus.
Holy Mary, Mother of God,
pray for us sinners,
now, and at the hour of our death.

Today’s Daily ReflectionIntercessions:
Let us praise God, our almighty Father,
who wished that Mary, his son’s mother,
be celebrated by each generation.
Now in need we ask:
Mary, full of grace, intercede for us.

O, God, worker of miracles,
you made the immaculate Virgin Mary share,
body and soul, in your Son’s glory in heaven,

–  Direct the hearts of your children to that same glory.
You made Mary our mother.
Through her intercession, grant strength to the weak,
comfort to the sorrowing, pardon to the sinners,

–  Salvation and peace to all.
You made Mary the mother of mercy,

–  May all who are faced with trials, feel her motherly love.
You wished Mary to be the mother of the family
in the home of Jesus and Joseph,

–  May all mothers of families foster love and holiness
through her intercession.
You crowned Mary Queen of Heaven,

–  May all the dead rejoice in your kingdom
with the saints forever.

Closing Prayer:
God of us all,
Thank you for the gift of Mary in my life.
I rely on her to intercede for me with her son,
and to guide me, especially in my family.

Help me to learn the grace of humility,
and give me the courage to say “yes” to you
without always knowing where it will lead.

Release me from the fears that grip me,
the pride and stubbornness
that keep me from you and others.

Let me turn to Mary, so human,
for an example of how I might live my own life
more freely, more loving and more aware of you.

May the Lord bless us,
protect us from all evil
and bring us to everlasting life.
Amen.


Creighton University Online Ministries Home Page | The Second Week of Advent  |  Praying Advent Home Site Index