Our Blessed Mother: The Queen of All Saints! Thursday, August 22, 2019

Memorial of the Queenship of the Blessed Virgin Mary

Readings for Today

The following is an excerpt from My Catholic Faith!, Chapter 8:

The best way to conclude this volume is to reflect upon the final and glorious role of our Blessed Mother as the Queen and Mother of all the saints in this new age to come.  She already played an essential role in the salvation of the world, but her work is not over.  By her Immaculate Conception she became the perfect instrument of the Savior and, as a result, the new Mother of all the living.  As this new mother, she undoes the disobedience of Eve by her continual free choice of perfect cooperation with and obedience to God’s divine plan.  At the Cross, Jesus gave His mother to John, which is a symbol of the fact that He gave her to all of us as our new mother.  Therefore, insofar as we are members of the Body of Christ, members of the Body of her Son, we are also, by the necessity of God’s plan, children of this one mother.

One of the Dogmas of our faith is that upon the completion of her life on Earth, our Blessed Mother was taken body and soul into Heaven to be with her Son for all eternity.  And now, from her place in Heaven, she is given the unique and singular title of Queen of All the Living!  She is the Queen of the Kingdom of God now, and she will be Queen of this Kingdom for all eternity!

As Queen, she also enjoys the unique and singular gift of being the mediatrix and distributor of grace.  It’s best understood like this:

–She was preserved from all sin at the moment of her Immaculate Conception;

–As a result, she was the only fitting human instrument by which God could take on flesh;

–God the Son did take on flesh through her by the power and working of the Holy Spirit;

–Through this one divine Son, now in the flesh, the salvation of the world came about;

–This gift of salvation is transmitted to us through grace.  Grace comes primarily through prayer and the sacraments;

–THEREFORE, since Mary was the instrument through which God entered our world, she is also the instrument through which ALL grace comes.  She is the instrument of all that resulted from the Incarnation.  Therefore, she is the Mediatrix of Grace!

In other words, Mary’s act of mediation for the Incarnation was not just some historical act that took place long ago.  Rather, her motherhood is something that is continuous and eternal.  It is a perpetual motherhood of the Savior of the world and is a perpetual instrumentality of all that comes to us from this Savior.

God is the source, but Mary is the instrument.  And she is the instrument because God wanted it this way.  She can do nothing by herself, but she doesn’t have to do it by herself.  She is not the Savior.  She is the instrument.

As a result of this, we must see her role as glorious and essential in the eternal plan of salvation.  Devotion to her is a way of simply acknowledging what is true.  It’s not just some honor we bestow upon her by thanking her for cooperating with God’s plan.  Rather, it’s an acknowledgment of her continual role of mediation of grace in our world and in our lives.

From Heaven, God does not take this from her.  Rather, she is made our Mother and our Queen.  And a worthy Mother and Queen she is!

Hail, Holy Queen, Mother of Mercy, our life, our sweetness and our hope! To thee do we cry, poor banished children of Eve. To thee do we send up our sighs, mourning and weeping in this valley of tears! Turn, then, O most gracious Advocate, thine eyes of mercy toward us, and after this, our exile, show unto us the blessed fruit of thy womb, Jesus. O clement, O loving, O sweet Virgin Mary.

V. Pray for us, O holy Mother of God.

R. That we may be made worthy of the promises of Christ.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Further Reading – Queenship of Blessed Virgin Mary

Evangélium 2019. augusztus 22. – Csütörtök

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés

A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd után Jézus egy másik képet mond a királyi menyegzőről, amelynek témája szintén az üdvösség. Kik jutnak el az örök életre? Kiket hív meg Isten az üdvösségre? Kik méltóak arra, hogy eljussanak az örök boldogságra? Ezeket a kérdéseket veti fel Jézus hasonlata.
Az ószövetségi választott nép jól tudta, hogy a mindenható Isten legnagyobb ajándéka az üdvösség. Az üdvözülhet, aki hűséges marad az Istennel kötött szövetséghez és megtartja Isten parancsait, azaz a törvényt. A nép azonban letér erről az útról, megszegi a törvényt és hűtlenné válik Istenhez. Hiába várakoznak hosszú időn, évszázadokon keresztül a Megváltóra, végül nem ismerik fel. Hiába küldi Isten időről időre a prófétákat, a nép nem hallgat a szavukra. Hiába ismétli el Isten visszavonhatatlanul újra és újra az ígéreteit, a választott nép értetlen szívű marad. Ezt a tapasztalatot foglalja össze Jézus így: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.” A példázat második részében már mindenkihez szól a meghívás, ami előrevetíti a krisztusi közösséget, az Egyházat, amely az Úr akarata és rendelése szerint a világ végéig az üdvösség közvetítője lesz. Keresztényként, az Egyház tagjaiként, az újszövetség népeként ne legyünk túlzottan magabiztosak, mert akár mi is ugyanarra a sorsra juthatunk, mint az ószövetségi nép! Legyünk hűségesek Jézushoz, aki elvezet minket az üdvösségre!
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek és egyre hívebben kövesselek! Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én éljek, hanem te énbennem.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190822.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-felirakozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Gratitude Conquers Envy Wednesday, August 21, 2019

Wednesday of the Twentieth Week of Ordinary Time

Readings for Today

Saint Pius X, Pope – Memorial

“Are you envious because I am generous?”  Matthew 20:15b

This line comes from the parable of the landowner who hired workers at five different times during the day.  The first were hired at dawn, the second at 9 a.m., the others at noon, 3 p.m. and 5 p.m.  Those hired at dawn worked about twelve hours and those hired at 5 p.m. worked only an hour.  The “problem” was that the owner paid all the workers the same amount as if they all worked a full twelve hour day.

At first, this experience would tempt anyone to envy.  Envy is a sort of sadness or anger at the good fortune of others.  Perhaps we can all understand the envy of those who put in a full day.  They worked for the full twelve hours and received their full pay.  But they were envious because those who worked only an hour were treated by the landowner with much generosity receiving a full day’s wage.

Try to put yourself into this parable and reflect upon how you would experience this generous action of the landowner toward others.  Would you see his generosity and rejoice for those treated so well?  Would you be grateful for them because they were given this special gift?  Or would you, too, find yourself envious and upset.  In all honesty, most of us would struggle with envy in this situation.

But that realization is a grace.  It’s a grace to become aware of that ugly sin of envy.  Even if we are not actually put into the position of acting upon our envy, it’s a grace to see that it’s there within.

Reflect, today, upon whether you see any traces of envy within your heart.  Can you sincerely rejoice and be filled with much gratitude at the success of others?  Can you sincerely be grateful to God when others are blessed with the unexpected and unwarranted generosity of others?  If this is a struggle, then at least thank God that you are made aware of this.  Envy is a sin, and it’s a sin that leaves us dissatisfied and sad.  You should be grateful you see it because that is the first step in overcoming it.

Lord, I do sin and I honestly admit I have some envy in my heart.  Thank you for helping me to see this and help me to now surrender that over.  Please replace it with a sincere gratitude for the abundant grace and mercy You bestow on others.  Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Saint of the Day – Saint Pius X

Evangélium 2019. augusztus 21. – Szerda

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”

Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a

Elmélkedés

Egy dénár. Ennyi egy munkás napi díja Jézus korában, amiért egész nap keményen dolgozni kell. Egy dénár. Nem nagy összeg, éppen elég a napi létfenntartáshoz. Egy dénárokból meggazdagodni nem lehet. Egy dénár. Ekkora összegben állapodik meg a mai evangéliumi példabeszédben a gazda azokkal a szőlőmunkásokkal, akik korán reggel munkába állnak. Egy dénár. Ezt az összeget kapják a munkások este, a munka befejeztével. Azok is, aki csak nemrég, alig egy órája álltak munkába, azok is, akik fél napot dolgoztak és azok is, akik egész nap dolgoztak a szőlőben.
Így aztán az egy dénár lesz a vita tárgya a kifizetéskor, mert a reggeltől dolgozók látván, hogy a náluk kevesebbet dolgozók egy dénárt kaptak, többre számítottak. Napközben, munka közben, nem gondoltak ilyesmire. Végig az járhatott a fejükben, hogy este majd egy dénárt fognak kapni munkájukért. Csakhogy hirtelen meggondolták magukat, többre számítottak. Igazságtalannak tartják a dolgot, pedig valójában igazságosan bánt velük a gazda, hiszen pontosan annyit fizetett nekik, amennyiben megállapodtak. Az igaz, hogy a gazda bőkezű volt a többiekkel, a kevesebbet dolgozókkal, de miért kell ezt rossz szemmel, másokra irigykedve nézni? Miért kell a gazda nagylelkűsége miatt rögtön igazságtalanságot kiáltani?
Egy dénár. A példabeszédben ez az egy dénár jelképezi az örök életet, az üdvösséget. Ezt adja jutalmul Isten mindenkinek, függetlenül attól, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig élt. Hogy más ember miért kapja, azzal nekem nem kell törődnöm. Legyen elég számomra az, ha megkapom, nem is biztos, hogy életem, szolgálatom jutalmaként, hanem inkább Isten nagylelkűségének köszönhetően.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Nap mint nap szomjazom igazságodra, készséges szívvel hallgatlak téged, aki utat mutatsz számomra a Szentírás szavai által. Tanulékony lélekkel figyelek rád és kifejezem készségemet, hogy tanításod szerint akarok élni. Alakítsd át életemet a te éltető és üdvösségre vezető igazságoddal!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190821.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-felirakozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Being First! Tuesday, August 20, 2019

Tuesday of the Twentieth Week in Ordinary Time

Readings for Today

Saint Bernard of Clairvaux, Abbot and Doctor of the Church – Memorial

“But many who are first will be last, and the last will be first.”  Matthew 19:30

This little line, tucked in at the end of today’s Gospel, reveals much.  It reveals a contradiction between worldly success and eternal success.  So often we seek out worldly success and fail to seek the riches that last for eternity.

Let’s start with the “many who are first.”  Who are these people?  To understand this we must understand the difference between the “world” and the “Kingdom of God.”  The world refers to a purely vain popularity within any given culture.  Success, prestige, vainglory, and the like accompany worldly popularity and success.  The evil one is the lord of this world and will often seek to raise up those who serve his unholy will.  But in so doing, many of us are enticed by and drawn to this form of notoriety.  This is a problem, especially when we begin to take our identity in the opinions of others.

The “many who are first” are those whom the world elevates as icons and models of this popular success.  This is a general statement that certainly does not apply to every particular situation and person.  But the general tendency should be acknowledged.  And according to this Scripture, those who get drawn into this life will be “last” in the Kingdom of Heaven.

Contrast this with those who are “first” in the Kingdom of God.  These holy souls may or may not be honored in this world.  Some may see their goodness and honor them (like Saint Mother Teresa was honored), but very often they are put down and considered undesirable in a worldly way.

What’s more important?  What do you honestly prefer for all eternity?  Do you prefer to be well thought of in this life, even if it means compromising values and the truth?  Or are your eyes fixed on the truth and eternal rewards?

Reflect, today, upon the goal of building up treasure in Heaven and the eternal reward promised to those who live lives of fidelity.  There is nothing wrong with being well thought of by others in this world, but you must never allow such a desire to dominate you or dissuade you from keeping your eyes on that which is eternal.  Reflect upon how well you do this and seek to make the rewards of Heaven your exclusive goal.

Lord, please help me to seek You and Your Kingdom above all else.  May pleasing You and serving Your most holy will be my one and only desire in life.  Help me to shed the unhealthy concerns of worldly notoriety and popularity, concerning myself only with what You think.  I give to You, dear Lord, my whole being.  Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Saint of the Day – Saint Bernard of Clairvaux

Evangélium 2019. augusztus 20. – Kedd, Szent István király

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29

Elmélkedés

Égre emelt tekintettel
A mai napon magyar nemzetünk első királyát, Szent Istvánt ünnepeljük. E napon nem csupán emlékezünk egy 1000 esztendővel ezelőtt élt államférfira, családapára, apostoli lelkű keresztény emberre, hanem kifejezzük hálánkat Istennek, hogy a Szent István által megkezdett mű hatása ma is érezhető, az általa lerakott alapokra az évszázadok során felépült építmény, amit Magyarországnak nevezünk, ma is áll, fejlődik, tovább épül. A folyamatos fejlődést elődeinknek köszönhetjük, a további épülés pedig remélhetőleg a mi munkánk, szorgalmunk és igyekezetünk eredménye is, mert felelősséget érzünk hazánkért és annak jövőjéért, valamint azokért a nemzedékekért, amelyek ezen a földön fognak születni, élni és meghalni.
Szent István királyt nem az irányíthatatlan sors vagy a történelmi helyzet vezette, hanem határozott célja volt. A keresztény hitben felismerte azt az örökérvényű igazságot, amelyre építeni lehet. Az volt a célja, hogy országa biztonságban legyen. Tudta, hogy a biztonság, a rend, a béke megteremtéséhez nem elegendő a kard ereje, hanem meg kell teremtenie az erkölcsi értékek tiszteletben tartását. Tudta, hogy nem elég a férfias bátorság, amelyre bizony nagy szükség van a külső fenyegetések és veszélyek sikeres elhárítása érdekében, hanem szükség van arra is, hogy a hazát védelmező férfiak tudjanak olykor letérdelni és imádkozni. Mert az tud bátran nézni az ellenség szemébe, aki bizalommal tud feltekinteni Istenre.
A biztonság megteremtése mellett István királynak az volt a célja, hogy magasabb életeszményt állítson népe számára. Ez az életeszmény, a keresztény hit és a hit szerinti élet, évszázadokon keresztül megtartó erő volt, és ma is az. Ez segít minket, hogy ne csak az egyéni érdekeket nézzük, hanem a közösség javát is szem előtt tartsuk. Ez adja számunkra az erőt, hogy miközben világszerte terjednek a családok szétesését okozó nézetek, mi továbbra is értéknek tekintsük a családok egységét. Ez ösztönöz minket arra, hogy ne csak hangoztassuk a tudás fontosságát a jövő nemzedékek nevelése és oktatása során, hanem valódi bölcsességgel és élettapasztalattal álljunk a gyermekek és a fiatalok mellé. Tudjuk, hogy értelme és értéke van áldozatvállalásainknak és szolgálatunknak, amelyet mások érdekében teszünk. Tudjuk, hogy a közösség, amelyhez tartozunk, legyen az családi, vallási vagy kulturális, megtart minket. Tudjuk, hogy nem élhetünk csupán a pillanat mulandó örömének, hanem a maradandó boldogság forrását kell keresnünk.
Szent István királynak az is célja volt, hogy Krisztushoz méltóan éljen. Méltósággal viselte fiának, Szent Imre hercegnek a tragikus halálát. Korábban arra számított, arra nevelte fiát, hogy ő fogja majd követni a trónon, ő folytatja majd munkáját a magyar nép javára. Amikor szembesült azzal, hogy nem bízhatja országát fiára, akkor mennyei pártfogót keresett, és Szűz Mária személyében meg is találta népünk védelmezőjét. Neki ajánlotta fel koronáját és országunk jövőjét. Ezt kaptuk örökségként, ezt érdemes megbecsülnünk és továbbadnunk.
Szent István király azért tud ezer év távlatából is egyenes gerinccel állni előttünk, mert tudott meghajolni és leborulni Isten előtt. Ha bennünk is megvan ez az Isten előtti alázat, akkor büszkén húzhatjuk ki magunkat a mai napon, és felemelt fejjel, égre emelt tekintettel ünnepelhetünk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Magyar népünk első királyunknak, Szent Istvánnak köszönheti, hogy elindult a krisztusi hit és a keresztény életeszmény útján. Szent István lelke mélyéig hívő és keresztény hite szerint élő ember volt, aki népe kormányzásában és cselekedeteiben egyaránt Krisztust követte. Azzal a meggyőződéssel igyekezett egykor a keresztény hitet terjeszteni országunkban, hogy ez a vallás erkölcsi mértéket és értéket ad az embereknek, az ország felemelkedését szolgálja és biztosítja népünk megmaradását a jövőben. Segíts minket, Istenünk, hogy Szent István király példáját követve a földi haza építése közben, égi otthonunk, a mennyország felé törekedjünk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190820.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-felirakozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Do You Want to be Rich? Monday, August 19, 2019

Monday of the Twentieth Week in Ordinary Time

Readings for Today

Saint John Eudes, Priest – Optional Memorial

“If you wish to be perfect, go, sell what you have and give to the poor, and you will have treasure in heaven. Then come, follow me.”  When the young man heard this statement, he went away sad, for he had many possessions.  Matthew 19:21-22

Thank goodness that Jesus did not say this to you or me!  Right?  Or did He?  Does this apply to all of us if we wish to be perfect?  The answer may surprise you.

True, Jesus does call some people to literally sell all their possessions and give them away.  For those who answer this call, they discover great freedom in their detachment from all material belongings.  Their vocation is a sign to all of us of the radical interior calling we each have been given.  But what about the rest of us?  What is that radical interior calling given to us by our Lord?  It’s a calling to spiritual poverty.  By “spiritual poverty” we mean that each and every one of us is called to detach from the things of this world to the same extent as those called to literal poverty.  The only difference is that one calling is both interior and exterior, and the other calling is only interior.  But it must be just as radical.

What does interior poverty look like?  It is a Beatitude.  “Blessed are the poor in spirit,” as St. Matthew says, and “Blessed are the poor,” as St. Luke says.  Spiritual poverty means we discover the blessing of spiritual riches in our detachment from the material enticements of this age.  No, material “things” are not evil.  That’s why it’s fine to have personal possessions.  But it is quite common for us to also have a strong attachment to the things of this world.  Too often we want more and more and fall into the trap of thinking that more “things” will make us happy.  It’s not true and we know that deep down, but we still fall right into the trap of acting as if more money and possessions will satisfy.  As an old Roman catechism puts it, “He who has money never has money enough.”

Reflect, today, upon the clear calling you have received to live in this world without becoming attached to the things of this world.  Possessions are only a means to the end of living a holy life and fulfilling your purpose in life.  That will mean you have what you need, but it will also mean that you strive to avoid excess and, especially, avoid interior attachment to worldly possessions.

Lord, I freely renounce all I have and own.  I give it to You as a spiritual sacrifice.  Receive all I have and help me to use it only in the way You so desire.  In that detachment may I discover the true riches You have for me.  Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Saint of the Day – Saint John Eudes

Evangélium 2019. augusztus 19. – Hétfő

Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” Jézus így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten a jó. Ha pedig el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat!” Az ifjú tovább kérdezte: „Melyeket?” Jézus felsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!” Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem?” Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!” Ennek hallatára az ifjú szomorúan eltávozott, mert nagy vagyona volt.
Mt 19,16-22

Elmélkedés:

Érdekes találkozásról olvasunk a mai evangéliumban. A Jézushoz lépő személyt Máté evangélista egyszerűen csak „gazdag ifjúnak” nevezi, de nem jegyzi le sem nevét sem származását. A találkozás első pillanatától, a bizalomteljes megszólítástól és a bennünket is foglalkoztató kérdéstől folyamatosan érezzük az ifjú jószándékát, buzgóságát és lelkesedését, s emiatt azt várnánk, hogy a találkozásnak pozitív lesz a végkimenetele, de sajnos mégsem lesz az. Az ifjú végül távozik, mert nagy vagyonnal rendelkezik, amiről nem hajlandó lemondani. Mondjuk ki világosan: a vagyonáról még az örök életért cserébe sem hajlandó lemondani. Mert azzal indul a találkozás, az a kérdés foglalkoztatja őt, hogy miként juthat el az örök életre. És amikor ennek módját, ennek útját Jézus feltárja előtte és arra kéri, hogy vagyonát ossza szét a szegényeknek, akkor ő ezt nem akarja megtenni. Sajnos az örök élet vágyánál erősebb volt benne a vagyonban való bizakodás. Úgy gondolhatta, hogy anyagi javai által boldog lesz az élete, s számára a földi élet boldogsága pillanatnyilag vonzóbb volt, mint a túlvilágon, a halál után, az örök élet boldogsága.
Mennyi fiatal és mennyi felnőtt gondolkodik manapság is hasonlóan! Jól ismerik az emberi élet nagy kérdéseit, azt is tudják, hogy ki tud ezekre a kérdésekre hiteles és mindenkor érvényes választ adni, sőt, még a helyes választ is megtudják, mégsem indulnak el a krisztusi úton, nem vállalják a lemondásokat.
Bízom-e abban, hogy Isten minden lemondásomat százszorosan fogja megjutalmazni? Bízom-e abban, hogy Isten legnagyobb ajándéka számomra az örök élet?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:

http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190819.mp3

 

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

The Blazing Fire of Faith Sunday, August 18, 2019

Twentieth Sunday in Ordinary Time, Year C

Readings for Today

All Saints for Today

Jesus said to his disciples: “I have come to set the earth on fire, and how I wish it were already blazing!” Luke 12:49

This passage reveals two things to us.  First, it reveals Jesus’ intention to “set the earth on fire.”  Second, it reveals that He desires “it were already blazing.”

What does it mean when Jesus says that He came to set the world on fire?  Fire is a powerful image that offers much insight into the Christian life.  First, fire consumes.  So it is with Christ.  He came to consume us.  He came to transform our little lives into blazing fires.  This reveals that there is much potential in each one of our lives.  We have potential to become something totally new if we allow the spark of grace to ignite our souls.

Fire also has the potential to make a difference.  Its heat keeps us warm, its light allows us to see in darkness and its energy produces power in various ways to help us in our daily lives.  So it is with grace.  God’s grace transforms our cold hearts, leads us through the darkness of life and provides us with all we need to live productive lives.

It’s interesting to note that Jesus did not only say that He came to set the world on fire; rather, He said that He wished it were already blazing.  This desire of our Lord is an invitation to move out of a mediocre and lukewarm existence into a life of radical Christian living.  We are not called to be partly transformed, or even mostly transformed.  No, we are called to become blazing fires of faith, transformed by God to make a true difference in the world!

Reflect, today, upon the fire within your own soul.  How brightly is that fire burning?  You need to feed that fire on a daily basis, fanning it into flame with complete commitment.  Seek to become that blazing fire that the Lord desires of you and you will be amazed at how fully you can become transformed by grace.

Lord, set my heart on fire with the brightness of Your love and mercy.  Help me to be open to the complete transformation of life that You desire of me.  I give myself to You without reserve, dear Lord.  Use me as You will.  Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Evangélium 2019. augusztus 18. – Évközi 20. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49-53

Elmélkedés

Az ellentmondás jele
Negyven nappal Jézus születése után, a jeruzsálemi templomban való bemutatás alkalmával, jelen volt egy Simeon nevű idős férfi, aki Istent magasztalta azért, hogy megláthatta és karjába vehette a világ Üdvözítőjét, Jézust. Simeon ezt mondta ekkor Máriának, Jézus anyjának: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak” (Lk 2,34). E jövendölés beteljesedése végighúzódik Jézus nyilvános működésének egész idején, kezdve a názáretiek elutasításától, amikoris a zsinagógában mondott beszéde miatt le akarják őt taszítani a hegyről (vö. Lk 4,14-30), egészen elítéléséig és keresztre feszítéséig. Bár az evangélisták igyekeznek mindvégig a jó példával szolgáló találkozásokat bemutatni, nem hallgatnak azokról az esetekről sem, amikor Jézus megtapasztalja a visszautasítást. További példa erre, hogy az élő kenyérről, az ő testéről, mint az örök élet kenyeréről mondott beszéde után sokan elhagyják tanítványai közül, mondván: „Kemény beszéd ez! Ki hallgatja!” (Jn 6,60). És ott vannak az írástudók és farizeusok, akik vitákat kezdeményeznek vele, próbára teszik törvényismeretét és helytelennek tartják törvényértelmezését, számon kérik cselekedeteit. A meg nem értés és hamis várakozások legszomorúbb példája Júdás esete, aki elárulja Mesterét. Árulása után pedig Jézus halálra elítélésében és keresztre feszítésében éri el csúcspontját az emberi gonoszság, Isten Fiának elutasítása. A Messiás elutasítását Szent János evangélista egyébként rögtön írásának bevezetésében előrevetíti: Jézus az igazi világosság, aki a világba jött, de „a világ nem ismerte fel őt, a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,10-11).
Ezek a példák megvilágítják annak a jézusi kijelentésnek a helyes értelmét, amit a mai evangéliumban olvasunk. Jézus ezt mondja saját küldetéséről: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon.” Majd azzal folytatja, hogy nem békét, hanem szakadást hoz a földre. Nem úgy kell ezt értenünk, mintha a szakadás volna Jézus szándéka és azt akarná, hogy egymással szembeforduljanak a nemzetek, az emberek és a családtagok, hanem sajnos ezt eredményezi az ő személye. Tanítását egyesek elfogadják, mások elutasítják. Vannak, akik jó szívvel hallgatják, mások hitetlenül elengedik a fülük mellett. Így volt ez a bibliai időkben és ugyanez ismétlődik meg a történelem folyamán számos esetben. Ha az Egyház történelme folyamán nem tapasztalná meg az elutasítást, az üldözést és a gyűlöletet, ez annak volna a biztos jele, hogy letért a krisztusi útról. Ha az igehirdetők nem találkoznának azzal, hogy szavaik süket fülekre találnak, akkor ez annak volna a biztos jele, hogy eltértek attól az igazságtól, aminek hirdetésére megbízást kaptak. Ha nem volnának üldözések és nem volnának vértanúk Egyházunkban, akik hitükért készek életüket is feláldozni, ez annak volna a biztos jele, hogy valójában nem az igaz és üdvözítő hit, hanem valamilyen más, hamis eszme szolgálatában állnak.
Tudomásul kell vennünk, hogy nem csak Isten, hanem a gonosz is hatással van az emberek életére, és mindenki szabadságának és felelősségének tudatában dönt arról, hogy kinek akar engedelmeskedni. A világban a búzával együtt növekszik a konkoly, a gyomnövény is. Nem feladatunk annak megítélése, hogy ki melyik oldalon áll, hanem Isten országát, a szeretet közösségét kell építenünk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk! Gyújtsd fel bennünk és minden ember szívében a szeretet tüzét! Szereteted tüze és fénye oszlassa el az aggodalmaskodás, a hitetlenség, a kételkedés, a békétlenség és a bűn sötétségét! Segíts, hogy megőrizzük és továbbadjuk másoknak is ezt a fényt! Segíts, hogy továbbsugározzuk a hit világosságát, a remény ki nem alvó lángját és a szeretet tüzét! Az általad megígért és elküldött Szentlélek tüze pünkösdkor átalakította és bátorsággal töltötte el az apostolokat. Alakíts át engem is! Tégy csodát velem is! Tégy engem is tüzes lelkűvé, hogy örömhíredet bátran hirdessem!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190818.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-felirakozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/